Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Novák László: Szabó Károly nagykőrösi levelezéséből
bó Károly, hogy Toldy Ferenc és Kazinczy Gábor felszólítására „Anonymust népszerűen kidolgozta" fele tiszteletdíjért, de az Akadémia nem szándékozik kiadni azt nyomtatásban. Szabó Károlyt, tudományos munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta 1858. december 15-én, s az Erdélyi Múzeum Egylet alakuló közgyűlése pedig 1859. november 25-én megválasztotta őt könyvtárnokául. Tehát, Szabó Károly így nem Nagyenyedre vette útját, hanem Kolozsvárra kívánt menni, s ott letelepedni. Szüleinek 1859. december 14-én már arról írt, hogy a körösi főgimnázium elbocsátja őt a félév végével, s munkáját Kiss Lajos vállalta át. Szent György-naptól áll rendelkezésére szállás Kolozsváron, így családjával — miveHelesége ismét gyermeket várt —, csupán a jó idő beálltával mozdulhat el Nagykőrösről. О március elejére tervezte az elutazást, amikor Ida felesége túljut a szülés megpróbáltatásain. Az utolsó levél — mely az Arany János Múzeum birtokában van — 1860. február 3-án íródott Nagykőrösön, s szintén a szüleihez szólt. Ebben értesíti Szabó Károly szüleit, hogy március közepén távozik el, s helyére Hoffer Endrét választották meg tanárnak. О még április 24. előtt szeretné családját is Kolozsvárra költöztetni, írta. Búcsúzóul édesanyjának ajánlva — közelgő névnapja alkalmából — elküldte az utolsó, Nagykőrösön született művét. 34 Összegzésképpen hangsúlyozzuk, hogy az 1848/49-es magyar szabadságharcot követő osztrák önkényuralom idején a nagy autonómiával rendelkező protestáns iskolák előtt nyílt meg a nemzeti kultúra oltalmazásának lehetősége. A hivatalos rendeletek az egyházközségekre bízták a szaktantárgyaknak megfelelő létszámú tanári kar fenntartását, s így fennállt annak a lehetősége, hogy az osztrák hatóságok szándéka ellenében — az adott lehetőségek között —, a legmegfelelőbb tanárok taníthassanak a nyilvánosságot kapott körösi főgimnáziumban. Ennek köszönhető, hogy a nemzet jeles tudósai, költői szívesen jöttek a református egyház által fenntartott iskolába, Nagykőrösre. A rendőri jellegű vizsgálatok a tanárok feddhetetlenségét illetően, s az osztrák politika törekvése az összbirodalmi szempontok, a német nyelvűség megvalósítása érdekében azonban állandó létbizonytalanságot teremtettek. Egyrészről a körösi egyháztanács — lehetőleg alkalmazkodva a törvényekhez — a nyilvánossági jog megoltalmazását tartotta fő célkitűzésnek. Ez másrészről viszont ellenkezett a tanári kar véleményével, melynek tagjai elvi okokból a nemzeti oktatás szilárd támaszai akartak maradni. Ily módon nemcsak a „compromittált", azaz az osztrák hatóságok által nemkívánatosnak tartott tanárok kényszerültek távozásra (mert a consistorium nem tört lándzsát mellettük), hanem a többiek is, akik más pályán, eredeti képzettségüknek megfelelően kívántak érvényesülni, s a nemzet javát szolgálni. Szabó Károlynak is ilyen sors jutott osztályrészül. Jóllehet, a kiváló tanártársak megfelelő szellemi közeget jelentettek számára, ám az egyháztanács, a hivatali elöljáróság mindjobban bezárkózott, s nem bírta feloldani az osztrák hatóságok részéről erősödő nyomás és a tudós tanárok személyes érdekei közötti feszültségeket, ellentmondást. Szabó Károly távozása Arany János kedélyállapotát is felzaklatta, mint az kiderül a Csengery Antalhoz 1860. január 4-én írott leveléből: „Az én itteni helyzetem mind tarthatatlanabbá kezd válni. Nemcsak hogy a jó emberek — collegáim — mind inkább ritkulnak mellőlem, elhagyogatják Kőröst, — nemcsak hogy a pálya, melyre igazi hajlam helyett kénytelenség taszított egészségem hanyatlásával napról napra terhesebb lesz, kedv, erő, kitartás elhagy: de az iskola is hanyatlás útjára tért. Egy új szellem kezd itt uralkodni: elfüstölni innét minden jóravaló embert, minden olyat, kinek neve a falu határán kívül is hangzik, és nepotismus útján csupa helybeliekkel rakni meg a tanári állásokat. így most legközelebb Szabó K. lemondásával abban töri fejét néhány »hatalmas« ember, hogy a görög tanszéket nem is kell betölteni tavasszal, mert addig nincs kilátás »alkalmatos« egyént kapni, hanem várni kell őszig, addig Warga, meg én, meg egy harmadik tanár, osszuk meg a 18 görög órát »az iskola közjava érdekében«. No én, igaz tudtam valamit görögül, tanítottam is, de azóta évek folytak el: aztán meg más az, valamit a szobában 338
