Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Horváth Lajos: Császár Ferenc tusculanumai és szenvedései
3. Színmüvek és regények Az csak természetes, hogy számos olasz színmű fordítása után maga is megpróbálkozott ebben a műfajban alkotni. Első kísérlete A titok címet viselte, egyfelvonásos vígjáték, az 1830-as években készült. Benne valami titokzatos párbajügy mozgatja az eseményeket. A cenzor elfogadta, de bemutatásra nem került. „A Tekintetes Nemes Pestvármegye Játékszíni Könyvtára" felvette ezt a darabot gyűjteményébe, mely abban a 61. számot kapta. Az apródok című háromfelvonásos vígjáték 1844-ben keletkezett. Két év múlva A testvérek című és az Aba király című drámákat vetette papírra. A testvérek с „szomorújátékot" a Nemzeti Színház a műsorára tűzte, az első alkalommal botrányosan kifütyülték, többet nem is játszották. 23 Degré Alajos erről a színházi bukásról így emlékezett meg. ,,A legrosszabb darabokat hagyták csendben kimúlni, de ha oly szerzőktől volt gyenge mű színpadra hozva, kiről tudták, hogy pecsovics, ott már nem volt kegyelem. így fütyülték ki Császár Ferencnek egy vígjátékát. Rossz volt biz az, de sokkal rosszabbakat is engedtek némaságba átszenderülni, de mert az Császáré volt, s mert Császár conservativ lapot szerkesztett, darabját zajosan búcsúztatták el." 24 Mint látjuk, ha igaz is a mű gyenge volta, ez bizony mégiscsak az ezerfejű közönség sárkányának politikailag motivált döntése a forradalom előestéjén, sőt előestélyén. Ez annál is furcsább volt és az éleződő „politikai-esztétikai" viszonyokra mutatott, mert 1845-ben Tihany ostroma című operalibrettóját, melyet Thern Károly zenésített meg, emlékezetes sikerrel játszották ugyancsak a Nemzeti Színházban. Császár a két időpont között ugyanaz maradt, mint ki volt, de a közönség megváltozott. Thern Károly 1841-től a Nemzeti Színház másodkarmestere volt. A Tihany ostroma neki második operája, ő írt zenét Vörösmarty Fóti dalához is. Egyébként a Tihany ostroma semmivel sem lehetett tökéletesebb mű, mint A testvérek című dráma. Zolnai Béla szerint ,,Az a hősiesség, ami például Császár Ferencnek Tihany ostroma című operájában (1845) deklamációit űzi, csak a zene varázsoló hangjainál lesz elviselhetővé. A »Gesamtkunstwerk« igen primitív irodalmiságokra is fátyolt borít." Az opera cselekményét maga Császár Ferenc imigyen foglalta össze: „Ricardo bosszút akarván állni a szittya hősön, ki mátkája szívét elorzá: magyar fegyverzetben Keled sátorába jő s ott a szendergő hőst már-már meggyilkolja, midőn az apától eltaszított Izonda, Bojta kíséretében, éppen jókor érkezik Keled életét megmenteni." Végül minden jóra fordul, természetesen a magyarok győznek. Ez akkor még természetes volt nekik! Nekünk? A szittya Izonda férjhez megy, akihez akar. Ez akkor nem volt természetes nekünk! Nekik? A gaz Ricardót párbajban megölik. Úgy kell az idegenjének! Ezen felüli „kellékek" még: titkos föld alatti folyosó a Balaton partjáról fel a tihanyi várba, németből fordított „habszüzek", rettenetesen pogány műdalok és hősi, hőslegi jellemek mindkét nemből. Császár Ferencnek kéziratban maradt regényei, A szökevény és a Bodzavári Tarajos Rézmán lantlovag viszontagságai, „több jó szándékot mutatnak, mint képességet". 25 4. Költészete Bár saját korában ellenfelei éppen költészetének gyengeségeire alapozták támadásaikat vagy visszavágásaikat, melyeket az eredetiség kérdéseinél már említettünk, mégsem volt értéktelen ez a költészet. Kétségtelen azonban, hogy már szándéka szerint sem szólt mindenkihez, Császár maga szűkítette be érvényességének és hatókörének terét, amikor megcélozta, ahogy később mondták, a „művelt középosztályt", a kor presziőz közönségének ízlését és kegyét. Tette ezt olyan korban, amikor a „koreszme" szerint az irodalom feladata a népet uralkodóvá tenni az irodalomban, hogy hamarosan uralkodó lehessen a politikában is. Nem szükséges bizonyítanunk itt, hogy az utóbbi tézist megfogalmazó Petőfi testesítette 317
