Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Horváth Lajos: Császár Ferenc tusculanumai és szenvedései

zött az éj késő óráiban a hold nyájas sugárinál, mint szelíd éji jelenet s fonnyadó virágszálakat tüze kebelére: jelképét hervadó szívének; míg végre elhagyván ereje, ágyba hanyatlott s ezt koporsóval cserélte föl... " Ennek megfelelően Császár belső öntörvényei szerint fel kellett hogy hördüljön Petőfi „póriasságán", „szilaj betyárságán", ezen a minden manírt és presziózitást nélkülöző „fenegyereken" és költészetén. Ráadásul Petőfi-ellenes kritikáját az Irodalmi Őrben jelentette meg 1845-ben, így Császár óvatlanul az általa elképzelt és dámákkal, elegáns írókkal berendezett irodalmi szalon ajtónállójává fokozta le magát, mint aki nem engedi oda belépni Petőfit öltözéke és mondanivalója kifinomulatlansága miatt. Császár életének ez a legnagyobb ballépése, melléfogása annak rendje és módja szerint megbosszulta magát, visszaütött és még sokba került neki. A Petőfit védelmező Dobrossi István a visszavágásnak azt a hatásos módját választotta, hogy tömören feltárja Császár költészetének lényegét. íme: „Betegesen érzelgős, üres, elkoptatott szavakkal nyögdécselő, halvérű szaloni poéta ... Császár és hasonmásai verseiben ritkán lehet valami egészen új, meglepő, eredeti főeszmét, fordulatot találni... Cs. és hasonmásainak versei kívül cifrák, csinosak, belül üresek... Cs. és társainak versein sokszor feltűnik az erőltetett idegen gondolat, érzelem ... Cs. és hasonmásainak versei leginkább homályos, érthetetlen szóvirágokból fűzvék össze." Ez bizony mind igaz Császár költészetének nagyobbik részére, és nem leplez le kevesebbet, mint a szentimentális, konzervatív líra idejétmúlt továbbélését Császár és „hasonmásai", mondjuk Sulnyánszky Antal, Lisznyai Kálmán, Jámbor Pál munkásságában.

22 Császárnak azonban becsületére legyen mondva, hogy a Petőfit ért méltatlan kritikáját követő közfelháborodás után évekig nem írt a kritika műfajában és amikor újrakezdte, első dolga volt, hogy kellő elégtételt szolgáltasson írásban Petőfinek. 2. Fordításai Sokkal szerencsésebben indította működését a honi jogi irodalom és a fordításirodalom terén, mivel ezek esetében nem kérhető számon az eredetiség, sőt inkább annak ellenkezője, a fordított mű iránti szinte szolgai alázat. Fiatalon lefordította az olasz Beccariának a bűnökről és a büntetésről szóló korában európai hatású művét és megjelentette Zágrábban 1834-ben. (Egy évvel korábban már olasz nyelven adott ki Pesten magyar nyelvtant a fiumei olaszok számára!) Silvio Pellico értekezését az emberi kötelességekről Pesten jelentette meg 1853-ban. Kéziratban maradt Pellicónak Francesca da Rimini с. műve, valamint a „Le mire prigioni" című, az utóbbit 1856-ban ültette át magyarra. Mindezek legjelentősebb fordításai, saját korában igen népszerűek voltak, ma már csak történeti jelentőségük van. Mégsem szabad elfeledkeznünk arról a misszióról, amelyet az olasz irodalom és az olasz haza magyarországi népszerűsítésében vállalt fel önként. Alberto Nota: Nőtlen filozófus с háromfelvonásos vígjátéka 1833-ban jelent meg Budán. Ezt követte Vittorio Alfieri Orestes és Sofonisba с drámája, ugyancsak Budán 1836-ban. Ugo Foscolo regénye a Jacopo Ortisz utolsó levelei címen jött ki a nyomdából 1851-ben. Na és a nagy mű, Dante Alighieri egyik részlete, az Új élet 1854-ben jelent meg Pesten. Ezt követte Olasz költők címmel egy antológia Pesten 1857-ben, amelyik a Divina Commediából a Pokol első négy énekét, Ugo Foscolo és más költők verseit tartalmazza. Dante világirodalmi művének fordításában véghezvitt teljesítménye mindenképpen úttörő jelentőségű, még Döbrentei Gábor kéziratban maradt fordítása mellett is. 316