Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kovács József László: Mezővárosi irodalom és művelődés a hódoltság peremén (Ráckeve XVI–XVII. százada)

A veszedeleménekek formai fordulatai itt is visszatérnek, „keserű rabság" „mint sanyargottál" „zavaros itallal kkínáltak" „zokogó sírás" olyan fordulatok, melyek a rabénekek velejárói. A ráckeviek „csak" földönfutókká váltak évekre, de mintha a tatár rabok éneke hangzana vissza: Testünk elszáradott, színünk elhervadott karunk elfáradott, lelkünk elbágyadott S amikor elpusztult javaikat siratják, azt is e fordulattal siratják: Lelkünk meg csüggedett földi reménységtül Segícséget várunk az egy Teremtőtül Ez pedig már biblikus hang, a bűnök szinte tételes felsorolása: így próbáitatánk meg az mi bűneinkért, Az elő Istentül az nagy irigységért; Erre tettettünk ki, mint tárgj az lövésért, Az Úr Isten azért reánk ennyi bút mért A büntető kemény Isten sújtja a vagyongyűjtésben(?) szorgoskodó iriggyé vált kevi híveit. De hangot kap a versben a két pogány közt szemlélet is, már a liliomos — Károlyi bibliára emlékeztető — versszakban is. Sok féle nemzettül javunk Praedaltatik közülük első nemzet a lengyel, Buda 1684-es (sikertelen) ostromának segédhada. Az lengyel leg első és nagyob rablást tőn; A mezővárost kirabló hadak következője lehetett a német, „zokogó sírás" „sóhajtás" járt nyomukban. Mivel az Nemetek: fegyveresen medgyünk! Végső pusztulásra sietnek ellenünk Miután tizenhét falu lakossága menekült a bújóhelyet nyújtó Somlyó szigetbe, fenyegető parancsok, hírek érkeztek Budáról: Hallyuk Buda alól: Jaj! szegény hazánknak Félvén hogy rabjai leszünk Pogányságnak. „Egész hideg őszig mind ott nyomorogtunk" — ti. a Somlyó szigetén —, mikor új fenyegetés jött Fehérvárról: Hogy ha nem akarunk nekiek adózni, Mind kicsint.s. mind nagyot el fognak rabolni, Osztán az gallyakra oda alá adni A gályarabságból megmenekültek ugyan a keviek, védekeztek, a visszaköltözöttek a romos várost körbekerítették árkokkal, 30