Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei
A kényszerítés égett lelkemen, Mint a görögtűz, olthatatlanul. Itt tettem első esküvésemet, Nagy és szent esküt mondék börtönömben, Hogy életemnek egy főcélja lesz, S ez: a zsarnokság ellen küzdeni. S ez eskü most is olyan szent előttem, Amilyen volt az első pillanatban, S verjen meg engem a hatalmas isten, Verjen meg még a másvilágon is, Ha valaha ez esküt elfelejtem! 49 A versben leírt esemény igen ismert az eddigi életrajz-irodalomból és az Aszód környéki Petőfi-legendákból egyaránt: A Balogh István vezette vándorszíntársulat előadásai magukkal ragadták az aszódi kisdiák képzeletét, s minden bizonnyal felkeltették a nyugtalan kamasz kalandvágyát is. De szerepet kaphatott az esetben egy színésznők, Tűri (Thuri) Boriska vonzereje is, aki a bizonyára nem szokványos megjelenésével és életformájával szintén nem kis hatást gyakorolhatott az ébredező kamaszfantáziákra. Azonban a felnőttek élettapasztalata, a színigazgató és a tanár józansága, valamint az apa szigora meghiúsította a kis Petrovics égbetörő vágyainak megvalósulását. Bizonyára ők is tudták, hogy az elvágyódás a tizenöt éves fiú természetes életérzése olykor, de azt bizonyára nem tudták, amit az utókor is csak a későbbi költői pálya ismeretében sejthet meg: a színésszé lenni akarás már inkább a művészi hajlamú gyermek egyik önmegvalósítási kísérlete. Magában a történetben azonban nincs semmi rendkívüli. DIENES András is így vélekedik, amikor ezt írja: ,,A kor angol ifjai, regényhősöket követve, ilyenkor szállltak Newportban vagy Southamptonban matrózinasként hajóra, a magyarok komédiásnak vagy katonának szöktek. Bizonyos, hogy ilyesféle meggondolások az apát nem vezették,... Petrovics István számára az idősebbik fia kezdett érthetetlen lenni: ... hogy a kamaszkor sikereit különös kisiklások követik, azt látta, de úgy vélte, hogy б majd kiveri belőle ezeket a gerjedelmeket." 50 FEKETE Sándor ennél nagyobb jelentőséget tulajdonít a színészkalandnak. Dienes idézett sorait csak „a kor átlagos fiataljaira" fogadja el igaznak, és nagyobb hangsúlyt helyez a „zseni" kitörési kísérletére. 51 Érvelésében magából a versből indul ki, másoknál nagyobb hitelt adva a benne megfogalmazott elhatározás komolyságának. Azt is hozzáteszi ugyan, hogy „a művészi igazság természetesen nem keverhető össze a biográfiai valóval, s a költő önvallomásait, akár versben, akár prózában születtek, nem tekinthetjük szentírásnak. De olyan meséknek sem, amelyeket érdemi érvelés nélkül figyelmen kívül hagyhatunk! Márpedig az aszódi históriával ez esett meg: a kamasz költő drámája anekdotává szelídült." 52 Az Első esküm főhőse mindazonáltal ugyanaz a fiú, akivel már a Szeget szeggelben megismerkedtünk. A két helyzet is hasonló: mindkét esetben a fiú szembekerül a felnőtt világ értékrendjével, s ezért súlyos ütlegeket kell elviselnie. Közös vonás a kamasz fiú lelki reakciója is, hiszen mindkét versben annak lehetünk tanúi, hogyan fogadkozik egy gyermek a maga méltatlan, megalázó helyzetében, hogyan reagál a felnőttek sajátos módon megnyilvánuló meggyőző módszereire. Ugyanakkor szembeötlő a két mű különbözősége is. Már maga az előadásmód is eltérő. A Szeget szeggel monológja a jelenvalóságot hangsúlyozza, a monológ módszere a zsánerképszerű elemeket juttatja nagyobb szerephez. Ez a monológ a fiú lelki reakcióinak nemcsak igen hiteles, hanem egyúttal egy nagyon egységes, valójában zárt világát is teremti meg. Ezzel szemben az Első esküm a amúltból bontja ki a jelennek szóló gondolatokat, a vers világa így nyitottabb, értelmezési lehetőségei is tágabbak. Másrészt ebben a versben is érvényre jutnak azok a sajátos fénytörések, amelyekkel az Első szerelmem című versben már megismerkedtünk. 301
