Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei

Az Első szerelmem olvasásakor megfigyelhettük, hogyan értékeli át a költő a gyermekkor eseményeit, a maga felnőtt optikájával szemlélve azokat. Hasonló átértékelődésnek lehetünk tanúi az Első eskümben is. Míg azonban az Első szerelmem című versben a költő mintegy földre rántja a magasröptű érzelmek hevületét, ez utóbbi müvében valamelyest az ellenkezője történik: a hétköznapiság emelkedik erkölcsi magaslatokba. Az Első esküm világa alapjában véve két rétegből tevődik össze. Egyrészről az epikus jellegű részletekben a költő elbeszéli az aszódi színészkalandot. Ez az elbeszélés tényszerű. Ugyanakkor ezt az objektíve megesett történetet át- meg áthatja egy igen magas hőfokú líraiság, amely a meglehetősen vulgáris esetet a köznapiság szintje fölé emeli. Ilyen értelemben válik a vers — értékszerkezetét tekintve — az Első szerelmem ellentétévé. Azonban az Első esküm írója már valójában nem is ugyanaz a költő, aki a korábbi verseket írta. 1845-től 1847-ig, az Első esküm megírásáig Petőfi már átesett a pályakezdés művészi-egzisztenciális gyötrelmein, és túljutott élete nagy lelki krízisén is, amelyről a Felhők ciklus darabjai tanúskodnak. A korábbi népies formák ízlelgetése után a válság korszakában inkább a franciás romantika vonzotta. A válság leküzdése után a forradalmi romantika már a plebejus politikai hivatástudattal együttesen jelenik meg lírájában. ,,A vigasztalan hangulat reménykedésnek és társadalmi tettvágynak ad helyet, a komor világtagadás ... világmegváltó szándékká alakul" — írja LUKACSY Sándor.

53 Ezt az utat ekkor már olyan versek világítják be, mint az Egy gondolat bánt engemet, a Szabadság, szerelem, & Ha férfi vagy, légy férfi, A XIX. század költői, a Világosságot vagy az Első eskümet megíratásában közvetlenül megelőző Az ítélet (1847. ápr.). Petőfi ekkor már eszmeileg, művészileg egyaránt kiforrott, érett költő. A felsorolt művek hátterében kissé szokatlanul hat az Első esküm a gyermekkori történet felidézésével. Ugyanakkor más tekintetben mégis beleiillik ez a mű a forradalmi lendülettel megírt versek tablójába. Úgy tűnik, mintha Petőfi ebben a versben arra vállalkozott volna, hogy önmaga eszmei „gyökereit" keresse, s mintegy a mélylélektan eszközeivel feltárja azokat a korai hatásokat, amelyek olyanná formálták a személyiségét, mint amilyen. Ez a feltételezett szándék döntően befolyásolja a vers sajátos nézőpontját. A költő ugyanis a vers keletkezése idejében reá jellemző szabadságvágyat mintegy visszaülteti a leírt események idejébe, s így a valóságos élményeket — ismét csak a korábban már említett módon — hozzáigazítja a költői szándékhoz. A Galga partihoz című versben visszaálmodott „szent hejek" és az „életüdv örömvirági" is más megvilágítást kapnak ebből az 1847-es aspektusból: ... és az iskolázás Rám nézve nyűg volt, nagy nehéz nyűg,... A felnőtt, eszmeileg beérett forradalmár költő szempontjából már nem maga a színészkaland az igazán fontos a megtörtént eseményekből (a színésznő itt még említést sem kap!), hanem a „gyökerek" feltárása: Színészek jöttek, s elhatározám közéj ök állni és elmenni vélök,... Csak hogy szabad, hogy független legyek. — Ebben a megvilágításban teljesen mindegy, hogy milyen alkalmat kívánt megragadni a gyermek Petőfi a szabadulásra. A szabadságeszme pátosza szuggesztív erővel határozza meg a vers hangvételét, hatalmas sodrásával egyetlen lendülettel jutunk el a befejezésben megfogalmazott eskü szövegéig. A teljes verset behálózzák a Petőfi szótárára ekkor már olyannyira jellemző kulcsszavak, a szabadság és a zsarnokság fogalomkörébe tartozó szinonimák. Ezekhez csatlakozik még 302