Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei

Nem tudni, hgoy a gyermekkori önmagát élte-e át még egyszer a költő, vagy szerepjátszó hajlamait élte-e ki a versben, vagy pusztán csak egy objektív jellemrajz volt a célja. (Ezt a kérdést Petőfi csaknem minden zsánerképével kapcsolatban feltehetjük magunknak.) Az azonban kétségtelen, hogy a vers mesteri megfogalmazása a fizikailag bántalmazott és erkölcsileg megalázó helyzetbe került gyerek érzelmi-indulati reakcióinak. ,,A vers esztétikumának — írja PÁNDI — nem a vélt vagy való életrajzi alap (háttér) tárgyi igazsága a kritériuma, hanem a költemény valósággal összefüggő saját világának, mint művészi képződménynek a reveláló ereje, s ennek révén speciális helyzetteremtése a valóságban."

45 E „valósággal összefüggő saját világ" megteremtésének eszköze a vers nyelvezete is. Petőfi költői érettségéről tanúskodik az a mód, ahogyan a népi tisztaságú nyelv a portréfestés és a hangulatteremtés eszközévé válik. A természetes sodrású magyaros versforma — 4/4/3 — és a köznapi szóhasználat tökéletes egysége a versben az atmoszférateremtés mesteri példájául szolgál. Külön figyelemre méltó, milyen meghatározó erővel bírnak a költeményben a népi szólások, metaforák, amelyek főként a mű második részében kapnak nagy szerepet. Úgy tűnik, mintha a bosszút forraló fiú a sokat hallott népi bölcsességekből próbálna erőt meríteni önmaga igazolásához, erkölcsi fölényének megtámogatásához. Ilyen értelmezésben a népi fordulatokban gazdag nyelv is a lélekrajz egyik eszköze a versben. (E nyelvi kultúra kiteljesedésének lehetünk tanúi nem sokkal később a közismert János vitézben is.) A hitelesség és az életrajziság korábbihoz hasonló kérdését vetette fel az Első szerelmem című költemény is, amelyet 1844 júliusában írt a költő, s amely feltehetően szintén az aszódi évekhez kötődik. Ezt a verset is szövevényes vita fonja körül. A nézetek abban a kérdésben csaptak össze, hogy kit tekinthetünk a versben szereplő múltbéli emlék lányszereplőjének. Már a Szeget szeggelben is félrevezette olvasóit a költő egy hamis adattal: ugyanis tudjuk, hogy Petőfinek nem volt lánytestvére, akihez a „szomszéd bácsi" csókot lopni járhatott volna. Az Első szerelmem című versben a költő látszatra igen egyértelműen megjelölte a lány kilétét: Mint iskolás fiú, gazdámnak Lyányát szerettem én,... Éppen ez okozta a legtöbb gondot az utókornak a vitás kérdés megválaszolásában. Ugyanis tudjuk, hogy Aszódon Neumann Frigyesné volt a fiú szállásadója. Ezen a valós nyomon elindulva sokan Neumann-né lányát, Juliskát (a későbbi Korén Istvánnét) hitték a vers ihletőjének. Majd amikor ez a feltételezés megdőlt, a legkülönbözőbb találgatások jelezték az utókornak azt az igyekezetét, hogy mindenáron valóságos élményt kanyarítson a versben leírtak mögé. Pedig ha csak az eddigiekben vizsgált Petőfi-műveket vesszük is figyelembe, ezeknek is feltűnő sajátosságuk, hogy a fiatal művész csak olyan mértékben támaszkodik a valóság talajára, amennyiben az a konkrét élményanyag megfelel művészi mondanivalójának, költői szándékának. Ez a művészi szándék mintegy visszahat az ihlető élményekre; az események átértékelődnek, a valóság elemei átrendeződnek. Petőfi tehát nem magát a verset igazítja a tényszerű anyaghoz, hanem ellenkezőleg: a valóságot igazítja a művészi mondanivalóhoz. Ezt tette A hűtelenhez, a Galga partihoz és a Szeget szeggel című versekben is. De ugyanennek kitűnő példája Az apostol is, amelynek szintén figyelemre méltók az életrajzi vonatkozásai, mégsem jutna eszünkbe, hogy Szilveszter története alapján rekonstruáljuk a költő életútját. Az Első szerelmem igazi irodalmi értéke sem az önéletrajzi adatszerűségben keresen296