Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei
do, hanem stiláris összetettségében. A vers ugyanis jelzi a költő művészi ízlésének egyre határozottabb körvonalait. Petőfi korai verseiben fellelhettük a megelőző és a kortársi, valamint a magyar és idegen költői hatásokat egyaránt, s azt is nyomon követhettük, hogyan épültek bele ezek a hatások a költő bontakozó személyiségébe. WÉBER Antal így ír erről: „Petőfi korának gyermeke volt abban az értelemben is, hogy az uralkodó ízlésirányokból bátran felhasználta azt, amit egyéniségéhez illőnek érzett. Első pályaszakaszában, csalódásait, szenvedéseit, álmait még nem restellte azzal az emelkedett érzelmességgel megszólaltatni, ami az úgynevezett almanach-lírában csiszolódott arisztokratikussá... Ilyenfajta hatások a költői kibontakozás időszakában természetesek és elkerülhetetlenek." 46 A költő egyéni ízlésének érlelődését mutatja másrészről az is, hogy már meglehetősen korán szembe is fordul a korabeli irodalmi ízléssel. Ezt a szembefordulást jelzik programszerűen megfogalmazott megnyilatkozásai az igazi költészetről (A természet vadvirága) és a Pesti Divatlap szerkesztői üzeneteiben megfogalmazott kritikai megjegyzései. Ugyancsak a különbözés szándékáról vall verseinek újfajta költői hangvétele, amellyel Petőfi a gyakorlatban is igazolja esztétikai elveinek kivitelezhetőségét. És nem utolsósorban kifejezik Petőfi határozottan körvonalazódó ízlését irodalmi paródiái is, amelyek legszebb példájául A helység kalapácsa szolgálhat. Ezek a paródiák a mesterkélt, finomkodó almanachirodalmat támadják, árulkodva a költő mesterien hajlékony stílusérzékéről és féktelen kamaszhumoráról is. Az itt leírtak ismeretében juthatunk igazán közel az Első szerelmem világához. De ha nem sejtenénk is a vers sajátos stílusa mögött meghúzódó költői szándékot, akkor is megkapó a költemény könnyű, öniróniától sem mentes humora. ELSŐ SZERELMEM Virány a múlt, szorgalmatos méh A hű emlékezet; Meghozza méz gyanánt szivembe Első szerelmemet. Csak hozza is! mert az nekem haj Midig mi jól esek; Hiszen e prózai világban Nincs más költőiség. Mint iskolás fiú, gazdámnak Lyányát szerettem én, S boldog valék, mert a lyánykától Viszont szerettetem. Mint szeretett ő! az ebédnél Tálalni б szokott, S mindenkor én elembe tette A legjobb falatot. . És uzsonára kaptam tőle Sonkát s más egyebet, Mit szép szerével a kamrából Kihozni lehetett.
