Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Asztalos István: Petőfi aszódi iskolája

* * Wallaszky Jánosról van szó, aki 1831-ben megnyerte a bécsi Theater Lotterie főnyereményét, a „Theater an der Wien" nevű színházat Bécsben és annak eladása folytán 25000 aranydukátot (1 dukát = 10 o.e. aranyforint!) kapott. A tanévet még befejezte, majd ezt követően Pestre költözött, ahol vagyonából élt.

57 Végezetül meg kell még vizsgálni a tanítók, tanárok nyelvismeretét, amely szorosan összefüggött nemzetiségi hovatartozásukkal. A nemzetiségi kérdés a XVIII. században még nem volt a közgondolkodás tárgya. Szerepe a XVin. század végén, a XIX. század elején erősödött és a tárgyalt korszakunkban, tehát az 1830-as, különösen pedig az 1840-es években élesen, a politikai összeütközések mélységéig került előtérbe. Az evangélikusok döntő többsége ezekben az időkben a felső-magyarországi vármegyékben élt. Jelentős részükben szlovák parasztok és városi — elsősorban német ajkú — polgárok, illetve eredetileg ezekből a rétegekből származó értelmiségiek (főleg lelkészek, tanárok, kántorok), valamint azok leszármazottai. Viszonylag kevés nemesi család követte Luther tanait, ők azonban mint egyházuk világi vezetői annál bátrabban és lelkesebben védelmezték saját és hittestvéreik vallását. A XVII. század második felében megkezdődő és a XVUJ. században folytatódó belső migráció eredményeként érkeztek kisebb-nagobb ev. csoportok a Duna—Tisza közére és a Dunántúlra. Színesítette még ezt a népességváltozást a Német Birodalomból betelepített és kényszerből deportált ev. német telepesek különböző nagyságú csoportja. Az aszódi tanítók, tanárok jelentős többségének neve, származási helye azt bizonyítja, hogy szlovák és német anyanyelvűek voltak, ami azonban a soknemzetiségű Habsburg Birodalomban, ezen belül Magyarországon sem feltűnő. A nemzeti ellentétek élesedésének időszakában, vagyis az 1830-as, 1840-es években, amelyet — többek között — éppen bizonyos ev. vallású szlovák körök szítottak, Korén István áÜt az aszódi nyelvtani iskola élén.

58 Már most szeretnénk leszögezni, hogy Aszódon nem volt tere sohasem semmiféle nemzetiségi izgatásnak. A Podmaniczky család (bár alkalmanként „tót báróknak" is gúnyolták őket!) tagjainak józan egyházkormányzása, sőt mondhatnánk városvezetése, Aszódon a vallási és nemzetiségi együttélésnek liberális szellemű, toleráns állapotát eredményezte. Ami a városban általánosan elfogadott szabály, az érvényesült a latin iskolában is. így írt erről ELEFÁNT Mihály: „... s mi Pesten nagyban létesítend, ez itt (mármint Aszódon — A. I.) régen fenn áll és virágzik, evangélikus, református, római katolikus, zsidó gyermekek egymás mellett megférnek s egymást kímélni, szeretni tanulnak.. ."

59 Nyilvánvaló, hogy a vallási tolarencia a nemzetiségivel párosult, hiszen bizonyos vonatkozásban a kettő egymásnak függvénye. S amikor egy ízben olyan tanító került az ev. „kis iskola" élére (Masztics János), aki ezeket a gyakorlatban alkalmazott és elfogadott elveket s íratlan törvényeket felrúgta, és szlovák nemzetiségi izgatásba kezdett, az egyház felügyelője, Podmaniczky Lajos báró, élve hatalmával, azonnal közbelépett, és a presbitériumot a nemkívánatos személy azonnali eltávolítására szólította fel.

60 A tanítók, tanárok nyelvtudása mai mércével mérve imponáló. Miután a tanítás nyelve Aszódon kezdetben szlovák és latin, e két nyelvet tökéletesen ismerniük kellett. A német ajkú iparosok és kereskedők nagyszámú betelepülése után a német nyelvet is ismernie kellett a pedagógusnak. A magyar nyelv ismerete csak a XVHI. század végétől volt elengedhetetlenül szükséges mind a tanításban, mind pedig a helyi (városi, egyházi) közéletben. Persze mindez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a XVIJJ. században működő oktatók is beszélték a magyar nyelvet. Összegezve: a XVEEL században a tanítóknál minimálisan három, a XIX. században pedig négy nyelv ismerete kellett az aszódi latin iskola tanári állásának betöltéséhez. A „háromnyelvű" Aszódon még az elemi iskola tanítóinak is kellett a magyaron kívül szlovákul és németül beszélnie, ezek tudása nélkül nem is alkalmazták őket.

61 224