Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Asztalos István: Petőfi aszódi iskolája

Koren István Petőfi Aszódi tanáráról sokat írtak az irodalomtörténészek, irodalmárok.

62 A hosszú évtizedekig „pánszlávnak" bélyegzett, még színdarabban is despotikus hajlamúnak ábrázolt, a diákokat rettegésben tartó torz és hazug tanárképet DIENES András cáfolta meg először, „rehabilitálta" az alaptalan vádakkal meghurcolt ártatlan professzort.

63 Nem kívánunk újabb életrajzot közreadni, csupán összefoglaljuk és kiegészítjük a már kialakult képet néhány adalékkal. Domonyban született 1805. december 21-én. Apja falusi szűcs, nem volt tagja az aszódi céhnek, tehát amolyan kontárféle. Az értelmes fiú a három elemi iskolai osztályt szülőfalujában, még egy negyediket a továbbtanuláshoz szükséges német nyelv elsajátításáért a szomszédos, német lakosú Iklad iskolájában végezte el. Ezt követően, a család nagy anyagi áldozata árán a selmeci líceumban tanult kilenc évig (1816—1825), ahol a két bölcseleti osztályt is elvégezte. Iskolai tanulmányai mellett megtanult zongorázni és orgonálni. Utolsó selmeci évében elnyerte a Roth—Teleki-féle ösztöndíjat, ami évi 40 ezüstforintot jelentett. Ezzel és a zenéléssel szerzett kisebb mellékjövedelmével Pozsonyban még három évet (1825—1828) tanult, ahol nemcsak a teológiát végezte el, hanem zenei tudását is bővíthette a kiváló Klein Henriknél. A „candidaticumi szigorlatot" 1828 tavaszán tette le, és még ez év nyarán Osztrolukára szerződött házitanítónak, Osztroluczky Miklós földesúr Géza fia mellé. Öt évig munkálkodott e művelt családnál, ahol bővíthette tudását, megtanulta a francia nyelvet. Talán ennél is fontosabb a pedagógiai tudományokban való előrehaladása, amit б maga így fogalmazott meg: „Kiművelődésem tekintetében az Osztrolukán töltött öt év volt rám a legfontosabb, itt helyreütöttem a szegénységem és az akkori felületes iskolai módszer okozta hiányosságokat... Osztrolukán megismerkedhettem a célszerű tanítási móddal és azt elsajátíthattam mindenkor támogatva a rendkívül nagy műveltségű úri családtól."

64 Ének alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy Korén képzett pedagógus volt.

65 Ez egyébként megmutatkozott aszódi működése idején, amikor a ma is korszerűnek mondott pedagógiai elveket (szemléltetés, önállóságra, kreativitásra nevelés, oktatás—képzés—nevelés egységének alkalmazása, a nevelésben szoros együttmunkálkodás a szülői házzal, verés helyett a következetes pedagógiai ráhatás alkalmazása stb.) alkalmazott a gyakorlatban. Korén Osztrolukán szerzett többlettudásával sem elégedett meg. S bár akkor már magyarul, szlovákul, németül, latinul, franciául beszélt, és a görög nyelvben is járatos volt, külföldi egyetem látogatásával kívánta megfejelni magyarországi tanulmányait. Az 1831-ben beadott útlevélkérelmét azonban elutasították, így sohasem lépte át Magyarország határát. Az osztrolukai években érlelődött meg Korenben, hogy nem a papi, hanem a tanári hivatást választja. Nem szenteltette fel pappá magát, hanem 1833 augusztusában elvállalta a besztercebányai fiúiskola tanítói állását, majd az 1833. november 19-én keltezett meghívólevélre igent mondott, és 1834. január havában el is foglalta az aszódi nyelvészeti iskola tanári állását. Iskolatörténeti szempontból is érdekes a Korén Istvánt meghívó levél: „Jeles és Tudós Korén István úrnak meleg üdvözletet mond az aszódi ág. h. ev. egyház. Egyházunk a kiváló, szíves földesuraságnak nem kevésbé szívességétől, mind bőkezűségétől gyámolítva, minden módon, nem kímélve akár költséget, akár fáradságot, azon buzgólkodik, hogy a községi és latin iskola, amelyet keblünkön melengetünk, és pedig annál inkább, mert messze vidéken a mi hitfelekezetünknek nincs más iskolája, amely az életét a Múzsáknak szentelő ifjúságot a magasabb gimnáziumi tanulmányokra előkészítve, a lehető legnagyobb mértékben felvirágozzék. E célból minden kívánság arra irányulván, mivel a latin iskolának nincsen tanára és aggódik ama férfiú miatt, aki a közmegoldásra irányuló kívánságokat kielégítve, beléd helyezi, a kiváló Férfiú, minden reményét és úgy véli, 225 .