Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Asztalos István: Petőfi aszódi iskolája
1. sz. táblázat 48 — Az aszódi ev. tanítók iskolai végzettsége Külföldi egyetemre is járt 2 fő 14% Kollégiumba, líceumba járt 5 fő 36% Ismeretlen iskolai végzettségű 7 fő 50% Az ismeretlen végzettségűek magas száma kicsit elrettentő, azonban ezt úgy tudjuk feloldani, ha megnézzük, hogy aszódi működésük után milyen pályára mentek. A 7 fő közül 3 lelkész, 1 intéző, 1 pedig rektor lett, és csak két személyről nem tudunk semmit. Mielőtt tehát az értékelésre rátérnénk, vizsgáljuk meg azt is, hogy aszódi tartózkodásuk után milyen pályán helyezkedtek el. 2. sz. táblázat — Az ev. tanítók foglalkozása aszódi működésük után Lelkész 9 fő 64% Tanító, tanár 2 fő 14% Intéző 1 fő 7% Ismeretlen 2 fő 14% Miután a 14 tanító közül tizenkettőről (86%) ismereteink vannak, nyugodtan levonhatunk bizonyos következtetéseket: 1. A XVIÜ. század első felében Aszódon működő ev. tanítók legkeveseb, mint 64%-a (a lelkész képesítésűek) a legmagasabb Magyarországon megszerezhető iskolai végzettséggel rendelkezett, sőt közülük kettő a wittenbergi egyetemet is megjárta. 2. Fenti állításunkat ki kell egészíteni azzal, hogy a másik csoportból (36%) is elképzelhető olyan személy, aki rendelkezett ilyen magas iskolai végzettséggel, csak éppen őket nem szentelték pappá, mivel más pályát választottak. 3. Azt tudjuk, hogy a 2. sz. táblázatban jelölt két tanító közül az egyik Eperjesen tanult, vagyis latin iskola után minimálisan a poétikai és a retorikai osztályokat is kijárhatta. A másik Besztercebányán tanult, és elképzelhető, hogy a latin iskolánál többet nem tanult, bár zenei képzésben is részesült, ugyanis később Zólyom—Lipcse kántora lett. Michaelides Mátyás iskoláiról semmit nem tudunk, azt viszont igen, hogy a tanítói széket a Podmaniczky család intézői állásával cserélte fel, amely tisztségben 1760-ig, Aszódon bekövetkezett haláláig közmegbecsülésben munkálkodott. Tehát az imént felsorolt három tanító is iskolázott volt, rendelkezett a foglalkozásához szükséges ismeretekkel. Mindezekből le kell vonni azt a következtetést, mely szerint az aszódi ev. iskolában magasan képzett, a latin nyelvet, de más, a nyelvtani iskolákban oktatott tudományokat is alaposan ismerő tanítók voltak. Azért a nyelvtani iskolával kezdetben egy fedél alatt levő elemi iskolában tanítóskodni az ilyen magasan képzett embereknek nem lehetett életcéljuk. Szinte majdnem mindegyik arra vágyott és törekedett, hogy valamelyik lelkészi állást megpályázza és elnyerje. Az aszódi iskolában való munkálkodást átmenetnek tekintették ezek a jelentős, többségükben fiatal oktatók. Mindez nem helyi, hanem országos jelenség. „Protestáns felfogás szerint a tanítóság, tanárság nem cél volt, hanem csak átmeneti állomás a feljebbemelkedéshez: a papsághoz." 49 Ezt biznyítja a 2. és 3. sz. táblázat is. 220
