Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Asztalos István: Petőfi aszódi iskolája

Érdemes még azt is megvizsgálni, hogy a tanítói lakás milyen volt. Mérete szerint — a kor lakásviszonyait tekintve — kielégítő nagyságú, hiszen elérte a 60 m

2-t. Ha a cselédszobát és a kamrát (Korén idejében ez tanterem!) is hozzászámoljuk, akkor meg éppen a 80 m

2-t is meghaladja. A Galga-vidék pedagógusainak a lakásviszonyai ennél általában lényegesen rosszabbak ebben az időben.

45 A domb oldalán álló épületet a talajvíz nem veszélyezteti, s bár nincsen szigetelve, azért száraznak mondható. A széles falakat pedig ha jól kifűtötték, akkor mind a lakás, mind pedig az iskolai tantermek elviselhető körülményt jelenthettek az ott élőknek. Az aszódi ev. iskola tanítói Az aszódi közoktatás, ezen belül az ev. iskolák milyenségének a megítélésénél igen fontos szempont, hogy kik és milyen felkészültségű tanítók, tanárok tanítottak az iskolákban. A helytörténeti kutatások felderítették a XVIII. században az ev. iskolákban tanítók nevét, sőt életviszonyaikról is sokat tudunk. Vizsgálódásunk azonban nem terjedhet ki minden körülmény feltárására, csupán azokra a jellemzőkre, amelyek bizonyítják, hogy az aszódi ev. iskolában már a XVIII. század harmadik évtizedében megkezdődhetett az elemi iskolai tanítás mellett a magasabb tudományok, mindenekelőtt a latin nyelv oktatása. Az aszódi ev. iskola tanítói a következők:

46 Hojcsik János 1694(?)—1700 Martinyi Sámuel 1700-1703 Fábry N. 1704—1706 Valentinyi Illés 1706-1708 Burján Sámuel 1715—1728 Farkas András 1728—1731 Fábry György 1731-1734 Pjacsek János 1734-1737 Fidicinis H. András 1737-1742 Michaelides Mátyás 1742-1745 Steckl András 1745-1749 Fábry János 1749-1752 Schindler János 1752-1761 Kádassy János 1761-1782 Első vizsgálati szempontunk a tanítók felkészültsége. Közismert, hogy a XVIII. században tanítóképzés, tanárképzás nem volt Magyarországon. Az evangélikusoknál a diákok az elemi képzés után a nyelvtani (latin) iskolákban ismerkedtek meg a tudományok alapjaival, vagy a felső-magyarországi kollégiumok, líceumok valamelyikébe (Pozsony, Eperjes, Késmárk stb.) iratkoztak be, ahol hosszú évek tanulása után akár a lelkészi képesítést is megszerezhették, de pedagógiai stúdiumokat nem végeztek. Akik még tovább szerették volna magukat képezni és erre a célra pénzzel is rendelkeztek, azok külföldi egyetemeken (Wittenbergben, Jénában) is eltöltöttek még 1—2 évet. A külföldi tanulmányutakat azonban időnként a bécsi kormánykörök akadályozták, volt, amikor megszüntették. 1725-től csak engedélyezett útlevéllel mehettek külföldi egyetemekre a diákok.

47 219