Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Asztalos István: Petőfi aszódi iskolája

Ebben az időben vásárolta meg az új iskola fölötti telket és a rajta levő házat, 130 forintért Szontágh Sámuel, a Podmaniczky család házitanítója. Szontágh a birtokában levő ingatlant az ev. egyháznak adományozta, mégpedig iskolai célra.

38 A régi iskola tehát rossz állapotban lehetett, és csak ideiglenesen tanítottak már benne. Erre utal, hogy a vásárolt épületre az egyház 137 Ft-ot, tehát jelentős összeget költött, és még új bútorokat is vásárolt hozzá. Az ekkor elkészült, átalakított épület az elemi iskolának adott otthont (1981-ig szolgálta a tanügyet, ma levéltár és pedagógus szolgálati lakás!), míg a paplak melletti, 1772-ben felépült új iskolában a latin iskola maradt. Az 1773-as tanévtől tehát egészen bizonyosan különvált a két iskola, ezt bizonyítja az a tény, mely szerint ekkor Kádassy János mellett már külön tanító működött az elemi iskolában.

39 A nyelvtani iskola egy, a XIX. század végén készült vázlatrajzon látható formában létezett 1871-ig. A pontos beosztása ma már csak visszaemlékezésekből reprodukálható.

40 Ezek szerint a bejárati ajtó szélességében egy hosszanti folyosó osztotta két részre az épületet. Az északi részén egy nagyobb és két kisebb szoba, valamint egy konyha volt, ez a mindenkori rektor lakásául szolgált. A déli részen pedig egy nagy tanterem, valamint egy kamra és a rektor cselédjének a szobája helyezkedett el. Feltehetően így használhatták az épületet 1834-ig. Korén, legénységének idején (1834—1836 novemberéig), lakásának egyik szobáját (feltehetően a nagyobbikat) átengedte a tanítás céljára. így a tanulók ettől kezdve két teremben tanultak. Ez a helyzet megváltozott házasságkötése után, mert más iratokból tudjuk, hogy ő is foglalkozott diáktartással (évenként 2—3 fő), így lakásának minden helyiségére szüksége volt. Ekkor viszont a cselédszobát és a kamrát alakították át teremmé, mert az bizonyos, hogy megközelítően 60-as diáklétszámot csak két teremben lehetett elhelyezni. Egyébként a visszaemlékezők is két használatban lévő teremről beszélnek.

41 Az iskola bútorzatára vonatkozóan a már említett 1772-es adaton kívül más bizonyítékunk nincsen. Ha több nem is, de annyi minden bizonnyal volt az 1830-as években is. Ez pedig azt jelentette, hogy a diákok számára ülőhely bőven volt. Hogy azonban a padok méretileg és állagukat tekintve milyenek lehettek, azt nem tudjuk. A visszaemlékező tanúsága szerint az bizonyos, hogy a Petőfi korabeli katedra, a latin iskolai használat után 50 évre még hosszú ideig a hévigyörki ev. elemi iskolában szolgálta a tanügyet.

42 Ezek szerint jó minőségű anyagból készülhettek és szilárd állapotúak voltak az iskola felszerelési tárgyai. Az iskolaépület további életében említsük meg az 1871/72. esztendőt, amikor is a mai formáját kapta. Nem rombolták le az alapig, amint azt egyes feldolgozások említik,

43 hanem egyszerűen a széles földszinti falakra emeletet húztak.

44 Az iratokkal bizonyított átépítési munkálatokat támasztja alá az 1983-ban végzett falkutatás. Ebben az évben történt múzeumi célokra való teljes átépítés, amikor is a vakolatot a tégláig leverték, és ekkor szépen kirajzolódott a XVIII. században épült földszint vegyes falazása (tehát nem vályog!), valamint az emeletráhúzás födém- és falszerkezete. Az 1871/72-es évben belső átépítés is történt, akkor alakult ki lényegében az a belső tér, ami most is látható. Mindez azonban nem változtatta meg a földszintnek azt a fő szerkezetét, ami jellemezte a Petőfi-kori iskolát, nevezetesen a központi folyosó által kétfelé osztott részeket. Érdemes még azt is megemlíteni, hogy 1948, vagyis a gimnázium és internátus államosítása után az épületet szükséglakásnak osztották ki. Tíz évig, a Petőfi Múzeum létrehozásáig a földszinten 3, az emeleten 4 családot helyeztek el, a földszint negyedik helyiségében pedig egy fás-szenes tárolóhelyiséget alakítottak ki. Mekkorák lehettek a tantermek a latin iskolában? Korén előtti időben csak egy (a déli) termet használták. Ez 36 m

2

, amit három vagy öt ablak világított meg. Azért vagyunk bizonytalanok az ablakszám megállapításában, mert a rajz csak három ablakot jelöl, az 1871—72-es átépítés után viszont 5 ablak fénye világította meg az osztálytermet. A Korén által átengedett nagyobbik szoba maximum 20 m

2 lehetett, míg a később kialakított és a déli nagyterem mellett létesített osztályterem 22 m

2 alapterületű, és egészen bizonyosan két ablak világította meg. 218