Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Asztalos István: Petőfi aszódi iskolája

AZ ASZÓDI EV. NYELVTANI (LATIN) ISKOLA Az intézmény létrehozása Az aszódi nyelvtani iskola pontos alapításának évét nem ismerjük. Az iskolatörténeti kutatásban is sok újat felmutató helytörténész, JAKUS Lajos elképzelése a legvalószínűbb. Ő a Galga menti ev. latin iskolák (Ácsa, Aszód) megindítását összefüggésbe hozta a Pest megye ev. esperesség létrehozásával.

6 Köztudott, hogy Pest megye nagyobb ev. gyülekezetei, így az acsai és az aszódi is, 1727-ig a nógrádi esperességhez tartoztak. A nógrádi gyülekezetek ekkor már Kis-Zellón működtették nyelvtani iskolájukat, ahol mindenekelőtt latin nyelvet oktattak azok számára, akik tanítónak, a klasszikus nyelv tudását megkövetelő más pályára, vagy felsőbb iskolába szándékoztak menni. „A latin nélkül nem lehetett a nemesség önkormányzati szervei: a megyék közéletében részt venni, magasabb hivatali vagy egyházi posztot betölteni. A latin megismerése viszont ilyen iskolák elvégzése útján a társadalmi emelkedésnek is bizonyos szűk utat nyitott az egyszerűbb származásúak számára, főleg az egyházakon át azon értelmiségbe, mely a nemességnek alárendelve lényegében véve annak érdekeit szolgálta."

7 — Amikor tehát a Pest megyei gyülekezetek létrehozták önálló szervezetüket, attól kezdve saját nyelvtani (latin) iskolájuk kiépítéséről is gondoskodniuk kellett. Ez nem helyi és egyedi jelenség, országos szinten érvényes: ,,Az iskolázás egyik fő célja minden oldalon a saját egyházi értelmiség — papok, tanárok nevelése, utánpótlásuk biztosítása volt."

8 A protestáns egyházak életében mindig is — a XVHI. században pedig különösen — vezető szerepet játszottak a világiak.

9 A

II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc leverése után, a Habsburg-rekatolizáció idején a protestáns főurak, különösen pedig a birtokos köznemesség néhány kiválóságának egyházmentő, áldozatos tevékenysége nélkül könnyen a végveszedelembe jutott volna mind a református, mind pedig az ev. egyház. Az ev. egyházon belül a világi vezetés szerepét betöltő köznemesi — a XVTQ. század végétől főranghoz jutott — családok közül a Galga-vidéken birtokló, acsai birtokközpontú Pronayakat és az aszódi Podmaniczkyakat kell kiemelni. Ácsa egyik része 1731-től, 1744-től pedig az egész falu Prónay I. Gáboré. Aszód házasság révén, 1715-től Podmaniczky I. János birtoka. Mind a két birtokos mélyen vallásos, evangélikus hitükhöz hűségesen ragaszkodók, s ezért nemcsak a Pest megyei, hanem az országos protestáns ellenzék vezetői, akik még a királynál (Ш. Károly), majd pedig a királynénál (Mária Terézia) is szilárdan kiálltak jogaikért, vallásuk szabad gyakorlásáért. Ellenállásukat fokozta a Carolina Resolutio, amely nemcsak a lelkiismereti szabadságot korlátozta, hanem a földesúr jogait is jobbágyai vallási hovatartozását illetően.

10 Nem véletlen hát, hogy éppen ők azok, akik saját vagyonukból nagy összegeket áldoztak az elemi iskolákon túl a latin iskola céljaira is. Mind az acsai, mind pedig az aszódi latin iskola kezdetei e két kiváló nemes úrral kapcsolhatók össze, eredetük pedig az 1727-es, vagyis a Pest megyei esperesség megalakulását közvetlenül követő évekbe nyúlik vissza. Az acsai latin iskola 1798-ig működött, itt azonban csak a grammatikai fokig folyt az oktatás.

11 A község a vármegye peremterületén helyezkedett el, ahol a jobbágynépesség lakásviszonyai kevésbé nyújtottak jó elhelyezési körülményeket a diákoknak. Ez vezetett az iskola sorvadásához. Aszód helyzete sokkal kedvezőbb. A fő közlekedési és postaút mellett elhelyezkedő, a Pödmaniczkyak hathatós támogatását élvező, 1761-től mezővárosi rangot elnyerő Galga menti település jobb feltételeket biztosított a nyelvtani iskola számára. A XVHI. század elején (1728-ban) a Galga-vidék 15 települése között lélekszámban Aszód még csak a 4. helyen állt.

12 Vagyis nem tűnt ki a többi falu közül, hiszen nálánál népesebb Ácsa, Túra, Galgahéviz. Azonban fejlődését mutatja, hogy már ekkor több iparos, sőt hat pálinkafőzést és házaló kereskedést folytató zsidó család is élt itt, igaz, az utóbbiak még nagyon szegények. 212