Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Asztalos István: Petőfi aszódi iskolája

Itt kell még megemlíteni az egykori Petőfi Főgimnázium Petőfi-gyűjteményét, amely a második világháború idején megsemmisült. Ebben a kis „múzeumban" sok értékes irat (levelek, visszaemlékezések, leírások, tanulmányok stb.), iskolai dokumentum, könyv, képzőművészeti alkotás stb. volt. Az 1944. évi állapotról még leltár sem maradt fenn, így csak az 1926-ban készült nyilvántartásból tudjuk, hogy az értékes gyűjtemény akkor 530 darabból állt.

5 Jelen tanulmányban megkíséreltük összegezve bemutatni az aszódi ev. nyelvtani iskola létrehozását, fejlődését, majd a koreni évtizedek alatti virágzását. Részletesen, több összefüggést vizsgálva mutatjuk be az iskola épületét, az iskolában működő tanítók és tanárok életét, külön kiemelve Korén Istvánét. A dolgozat fő része a nyelvtani iskola belső életének a bemutatása (kihangsúlyozva az 1835/36., az 1836/37. és az 1837/38. tanév!) az eddig kevésbé ismert és alig publikált források alapján. Azon túl, hogy e munka tanulmányozása folyamán megismerhetünk egy reformkori, vidéki, evangélikus, latin iskola belső életét, új adatokat és új szempontú megvilágításokat is találunk Petőfi Sándor aszódi diákéveiről. Petőfi Sándor (ekkor még Petrovics Sándor) csupán egy tanuló a népes aszódi diákseregből. Az akkori kortársak egyikében sem merült fel (csak később állítják ezt!) annak a lehetősége, hogy a „mészáros fiából" egykoron nagy költő, Petőfi Sándor lesz. Az a verselgetés, amit Aszódon produkált (Búcsúzás) nem sejteti még, hogy e döcögő ritmikájú vers írója egykor majd a János vitéz, Az alföld, a Szeptember végén szerzője lesz. Ezt a megfontolást tettük mi is magunkévá, amikor e tanulmányt írtuk. Vagyis elsősorban az iskolát mutatjuk be, és alkalmanként egyik tanulójának életéről szolgáltatunk eddig ismeretlen, vagy kevésbé közismert adatokat.