Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Jakus Lajos: Életképek Petőfi diák- és ifjúkorából
hatása nyomán, nem éleződhetett ki olyan ellentét, melyről a későbbi időkből tudunk. A Magyar Társaság alapszabálya is kötelezte tagjait: „minden Nemzeti gyűlölséget távoztatván a Társak egymást atyafiságosan szeressék". 7 Vili. A HŰTELENHEZ С VERS KELETKEZÉSI HELYE Selmecen a lyceum tanulói 1838. október első felében, szokás szerint, kétheti szüreti vakációt kaptak. Ekkor Petőfi Kosztolányi Endre baráti társaságában kirándul Pencre; velük tart Osztroluczky János is, meglátogatja nagynénikéjét, Zsdánszky Jozefát. A penci kirándulás az október 13—27. közötti időre esett. Visszatérve a lyceumba, Petőfi levélben számol be az ott-tartózkodásukról Csörföly Lajosnak, Pozsonyban tanuló barátjának: „Nálunk Oct. 13-án esett először a hó, hanem akkor nem voltam Selmeczen, de Penczen... Penczenü" Arról is boldogan ír, hogy a literatúrai (azaz Magyar) Társaság rendes tagja, az előtte való napon szavalt, a jövendő gyűlésen pedig munkát fog felolvasni. 1 Egy szóval sem utal arra, hogy mi lesz az a „munka". November 7-én pedig felolvassa A hűtelenhez с versét, melyet a kör elnöke, Szeberényi Lajos méltat, s a Magyar Társaság érdemkönyvébe beírásra minősíti. Petőfi első verse ez, mely saját keze írásával fennmaradt. Hamarosan bemásolja a kis szürke fedőlapú érdemkönyvbe, s okt. 26. dátumot ír alá, tehát a vers elindulásuk előtt Pencen keletkezett'; egyik sorából is kitűnik: Engemet kietlen puszta hely vár / Éjszak hófödözte bús ölén. A szüretre sátras szekereken járó borvásárlók ilyenkor szoktak megérkezni a Felvidékről, ők hozhatták hírül Pencre, hogy elindulásuk után másnap Selmecen leesett az első hó. Pencen az aszódi kislány, Cancriny Emmi „hűtlenségéről" a szüretre hazalátogató Csörföly Hermintől értesülhetett. Ez adta a témát ahhoz, hogy olyan költeményt alkosson, melyben a szerelmes ifjú elpanaszolja csalódottságát, szívbéli fájdalmát. Legutóbb barátja, Székács Pál kapott dicséretet Szeberényitől Panasz с verséért, és közvetlenül A hűtelenhez bemásolása előtt, ugyanezzel a keltezéssel írta be az érdemkönyvbe. Most hogy a kis Petőfi ismét elolvasta barátja szárnypróbálkozását, érezhette mennyire mást alkotott. De talán a vers utolsó sorai benne is visszhangra találtak; „Mert kit olly híven szeretek / Más bírja kellemit / S ő a hűtlen szép szeme kék / Egével mást boldogít." 2 . A selmeci Magyar Társaság jegyzőkönyve jelenleg lappang. VERSENYI György közölte az önképzőkör négy gyűlésének időpontját és annak tárgysorozatát 1881-ben. 3 BÉKÉS István az 1959-ben megjelent munkájában még hoz belőle fotón részleteket. 4 Mindkettőből megállapítható, hogy 1838-ban a XI. gyűlésen, okt. 31-én, szerdai napon, mely a rendes tagoké volt, Argay szavalta Zrínyi dalai, Petrovich szavalta a Csák című költeményt. Erről írja másnap Csörföly Lajosnak: ,,múlt szerdán szavallottam". A XII. gyűlés nov. 2-án pénteken a kezdőké volt. Ezen többek között Visnyavszky olvasta fel Az éj című munkáját. A XIII. gyűlés nov. 7-én ismét szerdai napon a rendes tagoké. Petrovich szavalja A hűtelenhez című versét. Róla Szeberényi bírálatát fentebb ismertettük. A következő, XIV gyűlés nov. 9-én ismét a kezdőké, ezen Petrovich Sándor bírálja Soltész György Hölgy című munkáját. Petőfi szerepel még a XXIII. gyűlésen, 1839. január 9-én, „jeles szavalása nyitá meg", majd Reguly Antal „dicséretes munkáját bírálja, melyre kevés csekélyebb értékű észrevételeket tett". Ha a megtartott gyűlések időpontját vizsgáljuk, megállapítható, hogy a kezdők és haladók, azaz rendes tagok felváltva gyűléseztek 1838. október 3-tól. Ezen a napon hozták ugyanis alábbi határozatukat: „Átlátván, hogy iparunk kedvencei a szorgalom s tehetség tekintetében igen különböznek egymástól, egyesületünk, pályánkhoz minél előbbi elérése pontjából, két ágra oszlott. Az elsőhöz járulnak a rendes tagok, kik mind a magyar nyelvben erősebbek, mind pedig a gondolkodás tehetségeiben magasabb fokon állván, fontosabb munkákkal léphetnek föl. A másik rend186