Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kovács József László: Mezővárosi irodalom és művelődés a hódoltság peremén (Ráckeve XVI–XVII. százada)

Skaricza Vitája azonban ilyen irodalmi alakítás mellett is hú tükre a prédikátor ráckevei hétköznapjainak. Tűzvész a városban, a testes ember csaknem belemllad a Dunába, a lovak Hárosnál a Dunába ragadják, s veszélyből a lélekjelenlét menti meg, mestere halálának le­írása, mindez hitelessé és lebilincselővé teszik első írói életrajzunkat. Ennek peregrinációs irodalmi jellegéről még külön szólunk. Kétségtelenné teszi, hogy Szegedi Kis milyen jelen­tős alakja volt nemzedékének. Mindezt a kortársak vagy az egy nemzedékkel később élők vallomásai, Szegedi Kisre történő visszaemlékezésük árnyalja. Kortársai mintegy tíz évvel halála után már példaként emlegetik alakját. Bornemisza Péter 1580 körül a Folio-Postilla írásáról a következőket örökíti meg: ,,Csak én is ezt a könyvet röjtökben Beczkó és Detrekő várába írtam és nyomtattam, okos­ság szerint igen erőtlen emberi gondviselés és oltalom alatt. Szegedi István, Sztárai Mihály, Huszár Gál és több időmbeli lelki pásztorok tenger, amint szenvedtek mind a törökök, mind pápások miatt és csudaképpen meg is oltalmaztattak." 37 A reformáció harcos évtizedeinek mártírtriászát emlegeti tehát, de magát is hozzágon­dolja. Tolnai Decsi Gáspár összekapcsolja a prédikátor és az író alakjét: „Az magyar nem­zetből való bölcs emberek közül penig az megholt Krisztus szentelt vitéze, Szegedi István, mely erős rontója lőtt légyen az éktelen játéknak: mind írási, mind tanítványi bizonyít­ják." 38 SZENCI MOLNÁR számára az író Szegedi Kis példakép. Idea Christianorum című müvében idézi (Skaricza nyomán) a fogságában is dolgozó doktort. „Stephanus Szegedinus sub aerumnoso diminatu Turcico conscripsit suoo Locos Theologicos, quos haud ineruditi quidam secundo loco habent ab Institutione Calvini." Epigrammát idéz Szenei Molnár a Speculum Pontificorum Romanorumból Cum contra Gallos bellum papa Julius esset, majd maga is magyar epigrammát ír a témára. Jer mi kérjük az pápát/Haggia el minden alnoksa­gat/Utallya meg Romát és urasgat/Vegie Christus Jézusnak artatlansagat/Es igassagat. 39 Simándi Bodó Mihály értkezéséhez írt üdvözlő versében azt kívánja, hogy pártfogoltja bol­dogan éljen ott, ahol Szegedi Kis tiszteletre méltó temetkezési helye van, ahol a kegyes Ska­ricza hamvait ápolja Kevi áldott földje. 40 A mester és tanítvány alakja tehát már az első — nyomukba jövő nemzedék — emlékezetében összekapcsolódott. Segítette ezt Skaricza Sze­gedi Kis életrajza is, ahol kettőjük pályája is összefonódott „Melyből sok jó és szükséges dolgokat, amelyek tartoznak a reformációra, tanulhatunk; alig is vagyon ennél nevezete­sebb írás" olvashatjuk BOD Péter Magyar Athenásáhan. 41 Szegedi atya Kevibe költözése­kor Skaricza 19 éves, atyja Skaricza Benedek, kevi polgár. Életrajzában felbukkannak az országban szanaszét, Egerben és Pozsonyban élő rokonai, emlegeti egyik Mátyás alatt kato­náskodó ősét is akár csak Szenei Molnár! Ebben az évben 1563-ban Béllyey lelkészsége idején Pesten lépett rektori hivatalba. 1565-ben ismét Keviben találjuk, erre az évre esik a két novellisztikusan előadott esemény a barát, és a vajda ráckevei látogatása. Segít meste­rének a Loci communes kézirata tisztázásában, majd a következő évben a Dunából menti ki a fuldokló Szegedit. A parton levő vízimalmokból sietnek Skaricza és a fuldokló segítsé­gére. Skaricza és a ráckevei skóla egy híres tanítványára — az Amerikát járt humanistára — felfigyelt az irodalomtudomány. Ahogy ismerjük Szegedi Kis atya szellemi környzetét, számot adhatunk Skaricza Máté egy valószínűsíthető tanítványáról is, a tengerbe pusztult humanistáról, Budai Parmenius Istvánról. David В. QUINN írt könyvet Budai Parmenius Istvénról, 42 aki angliai tartózko­dása után Sir Humphrey Gilberfhez csatlakozott, mindőn ő 1583 végén Észak-Amerikába indult. Miután Heidelbergben, (esetleg Wittenbergben) majd Oxfordban folytatott tanul­mányokat Budai Parmenius István, csatlakozott az angol nemes kalandorhoz: „Sir Humph­rey Gilbert... már korábban elhatározta, hogy az addig kiaknázatlan Észak-Amerika terü­letén földbirtokokat szakít ki angol telepesek számára. 1578-ban kísérletet tett arra, hogy a nyugat-indiai szigetek érintésével eljusson Észak-Amerikába és feltárja a mai Virginia partvidékét, hajói azonban szétszóródtak az Atlanti-óceánon. 17

Next

/
Thumbnails
Contents