Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Jakus Lajos: Életképek Petőfi diák- és ifjúkorából

Uj környezete a Hruz családnál változatosabb, játszópajtásokra talál. A kosztadó Hruz Mihály, a „bácsika", mert így nevezheti a kisfiú, 1775-ben született, előbb szűrszabónak tanult. Vándorlásából atyja akarata ellenére hazahozta anyja, „nemzetséggyalázó" mesterségnek tartva a szűrszabóságot. Mihály ezután gazdálkodott, 1819-ben átveszi anyjától örökségét, ettől az időtől nagypolgárnak, cívisnek tekinthető. A kecskeméti evang. egyház gondnoka három éven keresztül. Amikor lemond e tisztségéről, „az egész gyülekezet megelégedésével acceptáltatott és absolvaltatott köszönettel fogadtatván... azon idő alatt serénysége és iparkodása az ecclesiai dolgok eránt".

12 Erre az időre esnek kezdődő bajaik Schifferdecker tanítóval. Az 1826—1837 közötti években főgondnok és gyámatya. A városnak is egyik takintélyes személye. Világot látott, széles érdeklődésű kereskedő-gazda ember. Kiforrott írása után ítélve iskolázottabb lehetett. A kisfiú tisztelettel nézhetett fel reá, akárcsak édesapjára. Felesége, „a nénike", Vallaszkay Eszter 46 éves korában szüli utolsó gyermekét, beteges, ideges asszony. Egy életen keresztül pereskedett, gyűlölködött a vele egy-udvarban élő anyósával. A háztartást, a kisebb gyermekek gondozását inkább az otthon maradt, 23 éves Erzsébet lányuk látta el ebben az időben. Petrovits Sándor kisdiák, érzésünk szerint nem ragaszkodott a beteges, ideges, pörlekedő Hruznéhoz. Hruz Erzsike, a kisdiák gondviselője Petrovits Sándorkának legszimpatikusabb lehetett a családban Erzsike. „Igen eleven, de nagyon jó természetű, szelíd gyermek volt az én Sándorkám — szokta mondani —, úgy viseltem gondját, mintha az enyém lett volna" — idézik az 1869-ben elhunyt Erzsébet szavait a reá visszaemlékező rokonok.

13 A Hruz gyerekek közül is kettő együtt járt Sándorral iskolába, egy osztályban tanultak. Unokatestvéreik, a Gömöry gyerekek gyakori vendégei lehettek a Hruz-portának. Frigyes ekkor 17 éves, János 14, két húguk osztálytársa Sándornak. Játszótársnak kínálkozik még a két Quirinyi gyerek, szintén osztálytársak. Hruz Mihály sógorai többször megfordulhattak a kecskeméti portán. Kolozsváry István lelkész vagy Barla Mihály, a soproni lyceum professzora Kovács László lelkész halála után feleségül vette Hruz Lídiát, özvegyét. A Hruz-portáról hiteles képet nyújthatunk, ahol a kis Petrovits Sándor két iskolai éven keresztül élt. A ház a város szívében, közel az iskolához, mindössze 50 lépésre feküdt. Udvarra néző ámbitusa az alföldi építkezés jellegzetes típusa. Hangulatos légkört árasztva kedves színfoltja lenne ma is a városnak, ha le nem bontották volna már régen. A kis Petrovits Sándor távozására a Hruz-portáról, egyben a háromosztályos kecskeméti iskolából, 1831 májusában kerülhetett sor. Petőfi szüleinek újabb lakóhelyéhez legközelebb Pesten, Aszódon és Sárszentlórincen volt olyan felekezeti iskolájuk, ahol fiukat továbbtaníttathatták. Kiskőrösről több közeli ismerősük gyermeke tanult Lőrincen. A kecskeméti Hruz sógor Barla Mihály is azt ajánlhatta nekik. A magyar nyelv tökéletes elsajátítására ide adták gyermekeiket Kiskőrösről a Saffaryak, a Fekete, Kiss, Dingha családok. Petrovits István példájukat követi. Sándor fiát Sárszentlőrincre adja továbbtanulásra. II. A MEGTÉBOLYODOTT SÁRSZENTLŐRINCI PROFESSZOR Az 1831/32. iskolai évben 33 tanuló iratkozik be a sárszentlőrinci kisgimnáziumba. Az új tanítványok között ott szerepel Petrovits Sándor, a szabadszállási mészáros fiának neve is. Édesanyja szept. 28-án íratta be Haag professzornál. Szállásra és kosztra havi 12 ft díjért a falu jegyzőjéhez, Hittigh Lajos családjához került.