Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Jakus Lajos: Életképek Petőfi diák- és ifjúkorából

szállást ott csak az 1828. május 10-én történt beiratkozástól a nagyszünetig fogadhatott.

8 Szeptembertől ugyanis már Kovácsay Istvánnéhoz adja szállásra és kosztra. Ki volt Kovácsayné Kecskeméten? Ismerkedjük meg előbb férje családjának múltjával. A XVIII. század második feléig Kecskeméten polgárjogot csak katolikus vagy református vallású iparos kaphatott. Mint első evangélikus vallású iparos Hruz Mihály lakatos szerzi meg itt a polgárjogot. Követi őt veje, Egyházy László borbély és Horváth János kovács. Ekkor veszi a bátorságot Kovácsay Dániel szűrszabólegény, megkísérli Kecskeméten a letelepedési jogot s ezzel a mesterség gyakorlásának engedélyét megkapni. Kettős nehézséget kell legyőznie, egyrészt a város, másrészről a kenyerét féltő szűrszabócéh mestereinek ellenállását. Kovácsay Dániel azonban nem hagyja magát. A várostól nem kér egyebet, csak letelepedést s mesterségével a közrendnek szolgálni és a közterheket sorsához képest viselni; megígéri, hogy csak mesterségét folytatja, „az élő földet sem szántó, sem marhatartó uraimék között legkisebb részben sem fogom szorítani" — írja kérelmében. Hivatkozik eddigi érdemeire, nyolc esztendeje legényképpen szolgál, mestere tehet mellette bizonyságot magaviseletéről, tanult mesterségbeli tudományáról.

9 A városi tanács 1779. január 5-én hozzájárul letelepedéséhez, megengedi, hogy mesterember lehessen. A jég tehát megtört, azonban a szűrszabók még mindig nem akarták maguk közé bevenni a céhbe. Ekkor Kovácsay Dániel egyenesen Mária Terézia királynőhöz fordul kérésével. A királynő, Bécsben kelt határozatában teljesíti kívánságát, s elrendeli, hogy iparosoknak a város ne gördítsen akadályt letelepedésük elé. Rendelkezése nyomán a Helytartótanács úgy intézkedik, hogy „minden evangélikus vallású, bármely állapotú, a lakosság és mesteremberek közé felvétessék".

10 Kovácsay Dánielt egy év múlva követte a megtelepedésben testvére Mihály; később Kiskőrösre költözött. Kovácsay Dániel egyik fia, István Törteiről hoz feleséget, Kuszy Zsuzsannát. A tisztes szűrszabómester 1823-ban elhalálozott, özvegye a fiaival folytatta mesterségét, gyakorolta elhunyt férje iparát. Petrovitsnénak és fiának a Kovácsay családhoz érkezését Kovácsay Júlia meséli el KÉRY Gyula újságíró, Petőfi-adatgyűjtőnek.

11 Apja ifj. Dániel, anyja Szekerka Borbála. Az evangélikus iskola anyakönyve és tanítójának naplója szerint együtt járt Petrqvits Sándorral egy tanterembe, két osztállyal feljebb. Első találkozásukat így idézi fel: „Édesanyámmal naponként eljártunk nagybátyámhoz Kovácsay szűrszabóékhoz, s a nyári délutánokat rendesen rokonlátogatásban töltöttük. Egy délután, mikor ismét átmentünk hozzájuk, azzal fogadta Kovácsayné anyámat, hogy rokonokat vár Félegyházáról. Elmondta, hogy Petrovits mészáros ma hozza el a fiát, aki náluk lesz szálláson s itt jár iskolába. Én akkor 8—9 éves lehettem. Egyszerre parasztszekér állt meg a ház előtt. Petrovitsné érkezett meg a fiával. Kovácsayné rögtön eléjük sietett a kapuba. A cókmókot, amit magukkal hoztak, a kocsis hordta be a tornácra és letette az ott lévő asztalra. Még most is élénken emlékszem, mintha csak ma láttam volna, hogy Petrovitsné, aki középtermetű, inkább alacsony nő volt, fekete kis csipke fókötőt viselt a fején és az akkor divatos szőrruha volt rajta. Jóságos, mosolygó arccal tette kezét kis fia vállára s úgy lépett a szobába. A fiút én akkor 8—9 évesnek néztem. Gyönge, vékonycsontú, kis barna fiú volt, csinos, szabályos arccal és göndör, sötét hajjal. Petrovitsné nagyon kérte Kovacsaynét, hogy vigyázzon Sándorkájára, akit addig is csak nagy őrizettel bírt fölnevelni. [...] Petrovitsné még arra kérte Kovacsaynét, hogy fiának ozsonnára is kávét adjon. De erről ne szóljanak az urának. Ezt majd ő fogja megfizetni. Később gyakran találkoztunk ott Petrovitsnéval. Amikor csak tehette, átjött Kecskemétre és meglátogatta fiát, akit minden alkalommal szeretetével halmozott el. Kovácsayné is szerette a kis Sándort, kedvezett is neki, mert szelíd, jó gyermek volt, nemcsak otthon, hanem az iskolában is." Az özvegy kb. 44 éves, amikor Petrovits Sándor nála kosztos diák. Az 1828/29. iskolai évet Sándor Kovácsay Istvánnénál töltötte s a következőtől került a Hruz családhoz, mivel Kovácsayné idősebb fia megnősült, azzal kellett megosztania lakását. 166