Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Jakus Lajos: Petőfi családja

VII. Kiskőrös, 1823. január 1. ? A török időben elpusztult Kiskőrös helységet betelepíti földesura Wattay János és Ist­ván. 1718. január 18-án szabadossá teszi Magyar Györgyöt „minthogy eleget fáradozott a falu megszállításában", nem kell robotolnia, „hajói viseli magát". 1 A Felvidékről érkezett, szorgalmas, evangélikus vallású telepesek szabadon gyakorol­hatták hitüket. Az 1723-ban épült fatemplomukat azonban 1730-ban a Helytartótanács ren­deletére egy éjjel fegyveres emberek földig lerombolták, ettől kezdve 1783-ig vallásgyakor­latuk szünetelt. Ekkor II. József által engedélyezett templomuk épül, 9 év múlva pedig tornyot is emeltek hozzá. 2 A megtelepülés után egy évszázaddal, 1817-ben az evangélikus egyház elöljárói kérvé­nyében olvasható: „Naponként nőttön növő népesedésünk, melly máris hatezer lelkeket könnyen meghalad." Kérik általadni „jövendőben építendő Evangélikus Templomnak és melléje való Parochiának szánt hellyül a Városházának sorában, a piaczra néző hellyen és a Városháza háta megett" hét zsellér fundusát, „ezek közül egy a vicenotáriusnak, egy a város két kocsisának lakására fordíttassék, a többi pedig a jövendőre építendő Evangelica templom, Parochia és egyéb ahoz tartozó szolgák lakásául szolgáljon". Kérésük nem telje­sülhetett, a megépített templomuk többszöri átalakítással a mai napig is a régi. 3 Földesuruktól, a Wattay famíliától 1784-ben a kiskőrösi kocsmákat, vendégfogadóval együtt, úgy a külső pusztákon lévőket 2000 Rhénes forintért Ó-Budán lakozó Ábrahám Sa­lamon zsidó árendálja. Azonkívül az uraság borábul minden esztendőben nyolcszáz akó bort egy-egy tallérjával Pomázról tartozik elvinni, az uraság Apostagig hajókon leszállíttat­ja 50 ft-ért, onnan „úgy mint addig a kiskőrösiek vigyék és vélek tett alku szerint minden akójátul egy-egy garas a helységnek acceptáltassék." 4 A helység boltját 1790—1807 között Rosenfeld Márkus zsidó árendálta. 1806-tól meg­változik a helyzet. Kiskőrös város bíráinak és az egész Communitasnak adja bérbe az ura­ság benefíciumait, hat évre 3980 Ft-ért, melyből a bárány és méh dézsma 400 Ft, a Szűcsi pusztán lévő szőlőknek heted dézsmája 3000 Ft, az uraság két szárazmalma 230 Ft, a mé­szárszék 200 Ft, a vásár benefícium az ott lévő kocsmákon kívül 100 Ft, a város által építte­tett két szárazmalom 20 Ft és a Görög Lackó boltja 30 Ft. 5 Ettől az időtől kezdve tehát a helység az árendáló s tőle subárendába lehetett kivenni a mészárszéket, boltot. Kiskőrös földesurai 1817-ben a Wattay családon kívül a gr. Telekiek és a Kubinyiak voltak. Kiskőrös bírája és tanácsa 1821. augusztus 6-án a mészárszéket albérletbe adja Petro­vits István szabadszállási székárendásnak 400 Ft-ért, tehát még egyszer olyan összegért, mint amennyiért a földesúrtól bérelte a Communitas. A mészárszékhez tartozott egy szoba, konyha és kamrából álló lakás, két veteményeskert, mellette néhány marhára és lóra istálló, 10 hold kaszáló. 6 A boltot bérelte továbbra Rosenfeld Márkus lányának, Rebekának férje, Häuser Farkas. 7 Petrovits István mészárszéke a Nagy vendégfogadó-épület keleti végén, a sarkon volt, ugyanezen ház másik sarkán Häuser Farkas boltja. A vendégfogadó bérlője Dingha József. Petrovits István 1821. november 1-től már Kiskőrösre költözött, mobíliája szállítására a tanácstól hat kocsit kapott. Egyelőre beköltöztek a szoba-konyhás lakásba, mely elég szű­kösnek bizonyult, mert velük élt Petrovitsné húga, Anna is 1823 áprilisáig, amikor férjhez ment Baranyai Péter szabadszállási székállóhoz. Petrovits 1822 februárjától segédet is tart, akkor átadja annak a szűkös lakást, családjával pedig a közeli Makovinyi-féle megürült ház­ba költözik, melyet ma Petőfi szülőházaként ismerünk. 8 Egyetlen emlékezés utal arra, hogy Petőfi maga is egy alkalommal nem újesztendő for­136

Next

/
Thumbnails
Contents