Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Kovács József László: Mezővárosi irodalom és művelődés a hódoltság peremén (Ráckeve XVI–XVII. százada)
nyulat is felriasztott a lódobogás. 9 A sziget szépségén mereng brüsszeli magányában Erazmus magyar barátja, OLÁH Miklós, említve a vadkert állatait, a gyönyörűen váltakozó erdőket, ligeteket és szőlőskerteket. 10 Megfordul a század elején a szigeten a gyámoltalan II. Ulászló, aki után sűrű szerémségi bort hoztak, és Tökölre adta ki dajkaságba a király két gyermekét egy ottani kisnemeshez, azt kötve ki, hogy gyermekeinek az addiginál jobb bánásmódot biztosítsanak. Természetesen II. Lajos is feleségének ajándékozza a szigetet. Ez a jövedelem biztosítja a királynői udvartartás költségeit. A tragikus sorsú király kutyafalkáját tartja a szigeten, majd Burgio pápai követ híradása szerint a mohácsi csatába indulva egyik szigeti kastélyában búcsúzott el feleségétől. 11 Nem tisztelték urukat itt sem a marakodó főurak, itt a szigeten keveredett Szalkay László esztergomi érsek olyan vitába Frangepán Kristóf gróffal, hogy végül a szakállát rángatta a pletykálkodó SZEREMI György szerint. 12 A király egy ideig a sziget mellett Érden várt a fegyelmezetlenül gyűlő főurakra, majd elindult készületlen hadával a halálba. A mohácsi csatavesztés után megszűnik a sziget királyi vadkert jellege, lezárul a sziget reneszánsz korszaka. Buda elfoglalásakor Szolimán hadai feldúlják a Duna mellékét, ekkor pusztulhatott el a királynői lak is, rövidesen elfoglalja a török Székesfehért is. 1543 után menekül Ráckevére egy nagyobb magyar népcsoport. Skaricza versében így beszél a történetét mondó város: „Szörnyű veszedelme FehérVárnak, /Toldá ismét népét városomnak". 13 Ezzel a XVI. századi szellemi élet utolsó legtevékenyebb csoportja is megérkezett a hódoltságszéli városba. Ráckeve kereskedelmi élete ezután sem csökken, Szerémi György aki többféle árulástól féltette 1541 előtt Budát, negyedik árulásként jegyzi fel, hogy a ráckevei rácok kereskedést folytatnak a törökkel. Ugyanakkor megkeresték 1529-ben a mohácsi találkozóról visszatérő János királyt, ajándékot vittek, azt kérve, hogy a király ne terhelje őket újabb követelésekkel, 1543-ban Bokdán Gyurkó kevei bíró veszi bérbe a sziget adóját Bosik Ivánnal, (376022 akcséért). 1546 és 1556 között pedig Dimitri és Albert, majd Nikolo bíró a bérlő. 14 A Duna partján kikötnek a Fényes Portára, Konstantinápolyba úszó hajók és a követek titkárai érdekes feljegyzésekben örökítik meg a szerb és magyar szóval kereskedő lakók életét. Ungnád Dávid papja, Stephan Gerlach 1573-ban járt Keviben! О jegyzi fel, hogy a város lakói nagyobbrészt kálvinista magyarok, vagy rácok, az utóbbiaknak szép templomuk van. Járt is itt, ahol sok gyertyát és képet látott. A mezővárosban nagy vásárokat tartanak, ide küldik magyar szóra a bécsi kereskedők gyermekeiket. 15 1587-ben Reinhold LUBENAU járt az általa Ratzenmarkt-nak nevezett Ráckevén, mindkét templomban járt, ő azt jegyzi fel, hogy a görögkeleti templomukat telefestették szentekkel, különösen szent Miklós alakjával. A kálvinista pap (ez ekkor Skaricza Máté) is elvitte az utazót templomába. Templomában csupaszok a falak, csak középütt áll egy terítővel fedett asztal. Hozzáteszi az utazó, hogy a török eltűr mindenféle vallást. 16 Ezt a reformáció első hívei is tanúsítják. Szigeti Imre (Emericus Zigerius) pl. levelet írt Matthias Illyricusnak, melyben elmondta, hogyan vallott kudarcot a tolnai bíró. Nagy pénzzel kívánta megvesztegetni a budai basát, hogy őt vagy ölesse meg, vagy legalább verje ki Tolna határából. A basa azonban a bírót fejeztette le, majd kihirdette, hogy a lutheri tanításokat mindenütt szabadon terjeszthetik és hallgathatják. „Itaque iam sine ullo metu ac periculo, tarn Ungari, quam Slaui verbum Dei audire possunt" Gyulai Torda Zsigmond 1546. december 25-én levelet írt Melanchtonnak. „A török igazgatás alatt szabadon hirdettetik az evangélium — írja — annyira, hogy az Isten különös gondviselésének lehet tartani, hogy megengedte ennek a résznek a barbárok általi elfoglalását; mert jóllehet az itt élő lakosok testileg szolgálnak nekik, de bizony nekik nagyobb mértékben tündöklik az evangélium és teljes szabadságban él a lelkük." ... „vájjon lehet-e nagyobb és nyilvánvalóbb csoda annál, hogy Isten megtartja ezer veszély között az egyházat, hanem egyszersmind szélesen kiterjeszti és öregbíti azt." 17 FÓLDVÁRY László felveti azt a gondolatot, hogy a török talán azért is kedvezett a reformáció híveinek, mivel ellenfelük, német császár és az azt körülvevő főpapok mind katolikusok voltak, így a protestánsokat inkább szövetségesüknek érezték. 18 11
