Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról
Berzeviczy Gergely a budai Fortuna vendéglőben olvasókörit szervez. Százhuszonhat tagja között ibalálható Hajnóczy és Kovacsics. Martinovics 1793-ban még iaz Abaffy-házba a franciákat ünneplő „jakobinusokat" besúgja Bécsben, do még felveszi a kapcsolatot Hajnóczyvail. Egy esztendő múlva éppen az Abaffy-ház vendégeitől indul el a szervezkedés. Gyurkovics írja a nemesség számára készülő Reformerek Kátéját, míg a radikális eszméket tartalmazó Szabadság és Egyenlőség Kátéjának szerzője Martinovics Ignác. Koppi valószínűleg az utóbbihoz csatlakozott, a jurátusokikai és egyetemi ifjakkal együtt. Hajnóczy letartóztatásuk utáni vallatásakor nem árulja el Koppit, inkább menti: „Nem hiszi, hogy Koppi és Kreil professzor a társaságba toborzottak közt lenne." Martinovics vallomása szerint viszont Koppli tagja a titkos társaságnak. 311 Nála is házkutatást tart a pesti rendőrség, de addigra a jóbarátok figyelmeztetése nyomán csak semmitmondó üzleti leveleket találnak. Bizonyíték híján nem tudják letartóztatni. A Királyi Tábla így is 46 vádlott felett ítélkezett. A szerencsétlenül végződő összeesküvés nyomán 1795. május 20-án a Vérmezőn Koppi barátjának, Hajnóczynak és négy társának fejét veszi a hóhér. Koppi sorsa is megpecsételődött. Kreil professzorral együtt nyugdíjazzák. Koppi a Helytartótanács parancsára szinte száműzetésbe megy az ország legtávolabbi zugába, Máramarosszigetre, majd Nagykárolyba. Ott hunyt el, 1801-ben. Díszes temetése azonban bizonyította, hogy nem feledték el érdemeit. Nem felejtették el Vácott sem a jakobinusok emlékét. A Szent Miklóstemplom ajtaján 1798-ban valaki felhívást intézett a „szegény paraszt néphez". Éljen Martinovics, Laczkovics, Szentmarjai, Zsigrai, Szolartsik, Hajnóczy, Kedves Jóakaróink veteményi, kik német kard által kimúltak, de nem egészlen. X. AZ ÉLET SUMMÁJA Egy „eretnek" testamentuma 1799. február 2. Gyertyaszentelő napján mise után Drobny István városbíró és Juhász György nótárius Kisvácra igyekszik, Kurdi György molnármester hívatta magához. Beteg, úgy látszik végét érzi, tollba diktálja testamentumát: „Isten eő Szent Felségének kegyelmességéből számos esztendőket élvén, minthogy erőmnek fogyta s testemnek bágyatsága emberi gyarlóságomnak véget közelenni jelentenek, míglen időm vagyon általam nevezetessen ki kívánt Bíró Drobni Antal és nótárius uraimék ellőtt kívántam szabad akaratomba megtenni maidan elhagyandó vagyonom eránt végső rendelésemet." Elsőben róla szól, az atyjától örökölt funduson, vagyis amint nevezik „portán" öccsével épített házát, melynek hátsó felében lakik testvére, ha kívánja, becsült áron tartsa meg magának, annak árából „ezen testamentumot követő költségek, testaimentarius urak fáradságok és más szükségesek fizettessenek ki". Azon felül két lánya után maradott unokák két részre kapjanak 20—20 forintot, „a többi megmaradandó pénz legyen az eklézsia órára a toronyba és harangra". A váci reformátusok temploma 14, hozzá pedig a itorony 5 esztendeje épült. Addig 59 éven keresztül a gyülekezet „árva volt", templom, prédikátor, mester nélkül. 1719-ben vette el Althann püspöik a nádból font oratóriumukat és is65