Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Rozália: Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900–1945)

határozati javaslata az építőmunkások kilátástalan helyzetét tükrözi: „...a nagygyűlés mélységes megdöbbenéssel állapítja meg, hogy új — és az eddigieknél is súlyosabb építőipari válság fenyeget és már most napról napra szaporodik a munkanélküli építőmunkások tömege. Ha a májusi építkezések befejeződnek, akikor ,az építőmunkásság számára teljesen reménytelenné válik a helyzet." Pest megyéből is hasonló jelentésiek érkeznek. Fernvágner János a csobánkai építőmunkások helyzetéről tájékoztatja a MÉMOSZ vezetőségét : „... az idevalósi szaktársak, akik a munkára rá vannak szorulva, ' azok legtöbbnyire cyklop helyezéssel foglalkozik, és van egy pár kőműves, akinek egy kis földje meg egy kis viskója van, azok végzik legtöbbnyire a kőműves munkát a faluban, a munkaadók olyanok, mint ők, ők meg olyanok, mimt a munkaadók, nálunk van olyan kőműves, aki azt mondja, hogy ő 2 pengőért is dolgozik, nálunk a kőműves órabére 35—40 fillér, ezt már máma egy napszámos is megkeresi."

108 Jankovics László irsai kőművessegéd az irsai körülményekről írja: a napi átlagkereset 3 pengő, ezért sokszor 12—14 órát dolgoznak, így az órabér 25— 27 fillér. A munkások mégis vállalják ta munkát, sőt nagyobb bért nem is mernek kérni, mert félnek, hogy elveszítik a munkalehetőségeit.

109 Az aszódi helyi csoport elnöke június 12-i taggyűlésen arról számol be, hogy Aszódon olyan méretű 'munkanélküliség van, amilyet az utóbbi években nem tapasztaltak.

110 Amikor a bagi csoport alakuló ülésének megtartását a főszolgabíró nem engedélyezi, a MÉMOSZ fellebbezésében arra az izgalomra hivatkozik, mely a munkások körében az elutasítás miatt keletkezett, „mert az amúgy is nagyon nehéz gazdasági viszonyok és körülmények között élő építőmunkásokat megakadályozta a gazdasági helyzetük megjavítása érdekében szervezkedni akarástól".

111 A MÉMOSZ 1939. február 14-én ismét nyilvános építőipari nagygyűlést tart, melynek témája újra a munkanélküliség. A helyzetet az előző évinél is rosszabbnak ítéli meg: „Ma az a helyzet, hogy az országban sehol sincs számottevő építőipari munkaalkalom és túlzás nélkül megállapítható, hogy az építőipari munkások 80%-a jelenleg is munka nélkül áll, tétlenségre és éhhalálra ítélve..." „ ... Nem megoldás az ínség enyhítésének az a módja, amely az embert pusztító izzó éhséget zsírtalan, minden táperőt nélkülöző jótékonysági levessel akarja oltani. Ez a kondér-szociálpolitika koldusokká alázza a munkásokat."

112 A MÉMOSZ valamennyi budapesti szakosztálya azonos tartalmú beadványt küld Szendy Károlynak, Budapest polgármesterének. A beadványban az építőipar helyzetét tárják fel és a körülmények javítását követelik.

113 Az építőmunkásság két évtizede szenved az építőipari válságtól, mely most éri el legmagasabb fokát. Az építőmunkások kb. 63%-a munkanélküli, a téglagyáriakat is számítva, ez kb. 72 000 főt jelent, a családtagokkal együtt mintegy negyedmilliót. Az építőmunkás normál körülmények között is november végétől március végéig, április elejéig munka nélkül van, de most vannak olyanok, akik 6—8 hónapja nem dolgoznak, nem keresnek. A munkanélküliséget a válság mellett az építőiparban végbemenő technikai forradalom is növeli, ment meggyorsítja a munkát, így kevesebb munkaerőre van szükség. 399