Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Rozália: Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900–1945)

Az év végi jelentés valamivel kedvezőbb képet mutat: a legalacsonyabb szakmunkás-órabér 34—38 fillér, segédmunkásoknál 18—22, kb. 2500 helységben fizetnek ennyit, a többi helységben az órabérek alakulása : 56-ban a szakmunkások 44—54 fill., segédmunkások 22—28 fill., 108-ban a szakmunkások 44—48 fill., segédmunkások 20—26 fill., 240-ben a szakmunkások 40—46 fill., segédmunkások 20—24 fill., 190-ben a szakmunkások 38—42 fill., segédmunkások 18—22 fill. Ez azt mutait ja, hogy vidéken is javult valamennyit a helyzet, bár a bérmegállapítás óta bekövetkezett 8—10%-os drágulás miatti nem sokat segít a munkások helyzetén. A MÉMOSZ 1936 őszén újabb bérmegállapítást kér, de csak Budapest területére sikerül 4 fillér órabér emelésit elérni, így Budapesten fizették a legmagasabb, 60 filléres bért. Ugyanakkor 1 kg kenyér ára már 36—40 fillér, 1 kg zsír 2 pengő, 1 kg szalonna 2,20, egy férfiöltöny 50—100 pengő. Egy kőműves 100 órát dolgozik a legolcsóbb öltönyért, fél órát egy kiló kenyérért. Az 1937-es felmérések ismét a helyzet rosszabbodását mutatják, merit a fokozódó munkanélküliség még kiszdlgáltaitottabfoá .teszi a munkásokat. A Pest megyei helyzetjelentések megfelelnek az országos átlagnak :

97 Aszódon csak helyenként tartják be a munkáltatók a megállapított béreket, a segédmunkások sehol sem kapják meg. Kőművesek átlag 46, ácsok 46, segédmunkások 20 fillért kapnak. A napi 9, heti 54 órás munkaidőt sehol sem tartják be. Túlóráért pótlékot nem fizetnek, a bértáblázat sehol sincs kifüggesztve, a fizetésekhez nem kapják ímeg a rendeletben előírt írásbeli elszámolást. Ha feljelentik a munkaadókat a szabálytalanságokért, legfeljebb 10 pengő pénzbüntetésre ítélik őket, azt is egy évre felfüggesztik. Abonyban a szakmunkások 1—2%-a dolgozik a megállapított béren alul, a többiek erélyes fellépéssel elérték. Segédmunkásoknak sehol sem fizetik a megállapított bért. A munkaidő 9—10 óra, túlóráért nem fizetnek pótlékot. A bértáblázat sehol sincs kifüggesztve, írásbeli elszámolást nem 'kapnak, sőt sokszor levonják tőlük az OTI-járulékot, de nem jelenítik be az OTI-nál. A kedvezőbb helyzet ellenére is nehezen élnek az egyre növekvő drágaság miatt, melyet egy helybeli példa is bizonyít: egy pár imunkáscipő ára 1936-ban 10 pengő volt Abonyban, 1937-ben 14—16 pengő. Isaszegen általában a mesterek maguk dolgoznak, ha mégis fogadnak segédet, reggel 6-tól este 7-ig tartó munkáért 3 pengőt, segédmunkásokinak ugyanannyi időre 1,50—2,00 pengőt fizetnek. Csömörön a szakmunkások a megállapított bérért dolgoznak, a segédmunkások 28—30 fillért kapnak. A napi munkaidő 10 óra, ezen felül nem túlóráznak. Sóskúton nem ikapják meg a megállapított bért, a nyomor miatt kénytelenek kevesebbért is dolgozni, Iha követelik a megállapított bért, elbocsátják őket, /a hatóság pedig bezárássál „támogatja" az igazukért felszólaló munkásokat. A kőművesek 35—50 fillért, az ácsok 40, a segédmunkások 20—26 fillért kapnak. Heti munkaidő 60—70 óra, túlóráért pótdíját nem fizetnek. Bértáblázat, írásbeli elszámolás nincs. Tápiógyörgyén korábban egy napra 4 pengőt, vagy 30—40 filléres órabért kaptak. A bérmegállapítás óta a kőművesek 38 fillért keresnek, az ácsok maguk dolgoznak, a segédmunkások a szolgabíró döntése szerint napibért kapnak, 395