Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

Beniczky főkapitány keményen bánt a város lakóival. Nemhiába panaszolta be 1618-ban az országgyűlésen Pest megye követe, Buday Pál, jegyzőkönyvbe foglaltatva: Beniczky a szegény népet sanyargatja, a vármegye tisztségviselőit hivatali küldetésükben akadályozza, Almásy Mihály szolgabíróval fegyveresen is összetűzött. A vád nyomán a Rendek felterjesztést intéznek az uralkodóhoz, hogy a hatalmaskodó főkapitányt fékezze meg.

186 Beniczky a vár erődítéséhez megkövetelte a jobbágyok gratuitus labor ingyen munkáját, s ebben nem ismert kíméletet. Az eset után neon várta meg elmozdítását, maga távozott Vácról. Utóda Strucz Ferencre pedig csúfolódva azt mondták „többet értene a pennához, hogysem az vitézséghöz", mert előtte Nógrád megye alispánja volt. Az ő keze alatt veszett el Vác. Az esztergomi és visegrádi törökök ijesztgetése nyomán, amikor megérkezett Karakas budai basa, magához hívatta Botos András, Borbély György és Nagy György tavalyi bírókat és beüzent velük a várba: „Hogyha ímeg nem adják, egy lélek sem megyén el hanem mind férfiak, fejérnépek és gyermekek egy lábig mind levágatja." A vár elvesztése után lefolytatott vizsgálat során Nógrádban megvallotta Spáezay János volt váci lovashadnagy: „A váci bírák érkezének aztán a vár alá és nagy esküvéssel szóllottanak oda be, hogy sehonnan segítség nem jő, mert ők minden felé elküldettenek értekezni és tudakozni és ez az hír bódította az népet, főképen az sok fejér cselédet és gyermekeket." Botos András és Borbély György főbíró mindezért megkapta a pirongatást Nógrádban a hadbíróság előtt, de nekik továbbra is helyt kellett állni, most már a török bég kívánságainak téve eleget.

187 Az új püspök, Dallos Miklós előtt is meg kellett jelenniük az új Urbárium végett. 1622. április 6-án Nagyszombatban Botos András és Szabó János főbíró megvitték a Szent Györgynapi cenzust, a viza járandóságot kevésbé. A teljes tized árendát is megkérte magának a püspök helytelenül, inkább a zűrzavaros háborús időben az árendálóknak kellett válna rajta vigyázni. A püspöki dézsmatiizedet Esterházy Pál nógrádi főkapitány bérelte. 100 Ft-ot tartoznak szőnyegért adni, de a terheknek könnyebbítésére ezen évben Szent Mihály napján a második 100 forinttal együtt tartoznak megadni, de az szép, nagy szőnyeg legyen. A féltizedet Váctól és az elpusztult Naszály szőlőhegyét árendálja 200 forintért Esterházy Pál.

188 így számol be a két főbíró a püspöknél tett látogatásáról. Három év múlva Dallos utóda Sennyey püspök annyit változtat előde javadalmán, hogy karácsonyi ajándék helyett egy szarvast és egy erdeit, vagyis vaddisznót kér.

189 Az 1630-as évektől a váciak földesuruknak, a püspöknek pénzben váltották meg a dézsmát, utána azonban Dvornokivits püspök ismét áttért a természetbeni szolgáltatásra, sőt a tized helyett kilencedet kért. Később így vallanak erről a váciak: „öregeinktől halljuk, hogy haj dánt városunknak lakosai a földnek termésébül csak tizedet adtak... a kilenced hozatott bé, melyet mostanában őszi és tavaszi gabonábul, borbul, méhbül, báránybul szoktunk adni."

190 A város bírái elleni panasz a XVIII. században A „szegénység" 1723-ban „Vátz Püspöki Urasághoz" fordul panaszával a város vezetősége ellen. Négy pontban sorolják fel vádaskodásukat. A város vezetői súlyosan megterhelték a szegénységet — vagyis a nem nemes rendűeket — adóval, mely a korábbinak két-háromszorosa, vagy azt jóval meghaladja. Nem csak a püspöknek járó cenzust, a vármegye és király számára járó 33