Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Rozália: Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900–1945)

Az építőmunkások helyzetének feltárására, a követelések nagyobb hangsúllyal történő megfogalmazására a MÉMOSZ 1929. május 5-re nagygyűlést hív össze, melynek témája a munkanélküliség. A nagygyűlés megállapítja: építőmunkások ezrei bolyonganak országszerte munkát keresve — minden remény nélkül. A mintegy 70—80 ezer munkást érintő építőipari válság a családtagokat is számítva, több százezer embert dönt a legkilátástalanabb nyomorba. Pest—Pilis—Solt—Kiskun megyében az 1930-as népszámlálás adatai szerint az építőipari munkások száma az egyes szakmákban:

59 kőműves kőfaragó kövező szobafestő összesen önálló 1569 64 21 498 2 152 segéd 7 505 436 192 1416 9 549 tanonc 1024 70 27 395 1516 összesen 10 098 570 240 2309 13 217 A családtagokat is számítva és a munkanélküliség országos átlagát figyelembe véve csak Pest megyében több tízezer ember tengődik minden kereset nélkül. A MÉMOSZ által szervezett, fent említett nagygyűlés is mindenek előtt munkaalkalmak teremtését sürgeti, ennek megfelelően követeli a kormányzattól:

60 1. A közmunkák azonnali kiadását. 2. A pénzügyminiszter továbbra is engedélyezze a LÁB

61 útján a kislakásépítést elősegítő építkezési kölcsönöket. 3. Az építkezési hitelkérdés megoldását, városi, községi beruházások elősegítését. 4. Az árdrágító építőanyag-kartellek megrendszabályozását. 5. A nyolcórás munkanap és a munkanélküliség esetére szóló biztosítás bevezetését. 6. A vízumkényszer megszüntetését, a munkanélküli munkások kivándorlásának elősegítését. 7. A fővárosi középítkezések elkezdését. 8. A fővárosi építkezéseken az éhbérek megszüntetését, a téglagyári munkásak szörnyű nyomorának és még szörnyűbb lakásviszonyainak megoldását. 9. Telekértékadó bevezetését. 10. Olyan közlekedéspolitika kialakítását, amely a perifériák felé történő városfejlődést és ezzel a külterületeken való rentábilis építkezést lehetővé teszi. 1929 júniusában a MÉMOSZ központi vezetősége lépéseket tesz az irányórabérek országos bevezetése érdekében.

62 1929 júniusától az alábbi órabéreket követelik : ácsok 1 P paüa- és cserépfedők 1,10 P cementesek, vasbetonmunkások 0,90 P lapfektetők, falburkolók 1,45 P díszvakolók 1,25 P kazánfalazók, forró- és szennyes munkán dolgozók 1,20 P fehérmunkások, műkövesek 1,50 P létra- és lógóállványon dolgozók 1,25 P toronymunkán dolgozó ácsok, kőművesek és cserepesek 1,25 P. 382