Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Farkas Rozália: Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900–1945)
Természetesen a követelések nem eredményeznek munkaalkalmakat. A budakeszi építőmunkások 1929. december 1-i gyűlésén a központi kiküldött az építőmunkások gazdasági helyzetét ismertetve, felteszi a kérdést: ha azok a munkások, akik az egész építkezési szezont végigdolgozták, felélték, amit kerestek, tartalékot nem tudtak félretenni, mi lesz azokkal, akik egész éviben vagy az év nagy részében munlka nélkül voltak? 63 A nehéz megélhetési körülmények között nem csodálható, ha a munkások egyes csoportjait kedvezőbbnek tűnő feltételekké! sikerül megtévesztem. Az Építőmunkás ad számot arról, hogy a dunafoogdányi kőfaragóikat hogyan tévesztették meg a keresztényszocialisták. 6 '' 1 A Földművelésügyi Minisztérium kezelésében levő ún. „kincstári bányákban" 320—350 munkás dolgozik a legrettenetesebb, legembertelenebb körülmények között. Látástól vakulásig tartó munkáért napi 3—5 pengő bért kapnak. A keresztényszocialisták megállapodást „harcoltak" ki nekik, amely 10%-os béremelést biztosít. Ezzel azonban valóságos „rabszolgasorsba" taszították a munkásokat. A 10%-os bér ugyanis az üzemvezetőség pénztárában marad minden év június l-ig, amikor is az elszámolás megtörténik, de a kifizetés csak karácsony hetében van, így a munkásoknak másfél évig kell várniuk az „Einbehalt"j ra (benntartás). Aki a másfél év alatt kilép, vagy okot szolgáltat az elbocsátásra, nem kap semmit. így a munkások sem elmenni, sem bérmozgalmat kezdeményezni nem mernek, mert az évi kb. 130 pengőre szükségük van. 65 Az építőmunkások számára az 1930-as év sem hoz javulást. Az Építőmunkás 1930. december 1-i számában így vonja meg az éves mérleget: 66 A munkanélküliség a nyári hónapokban is 65%-os volt, az átlagos munkaalkalom 8—10 hét, heti átlagkereset 54 órás munkaidővel 35,30 pengő, így az átlagórabér 65 fillér. A legkisebb hetibér 20 pengő volt, 1500 munkás dolgozott ennyiért, a legmagasabb 75 pengő, 150 munkás keresett ennyit. Az előző, 1929. évi órabér 75 fillér volt, így még ehhez az alacsony bérhez képest is 15%-os, egyes szakmákban (kőműves, ács, téglagyáriak) 20%-os a csökkenés. Vidéken sem jobb a helyzet. 46 statisztikai ív összesítése alapján 14 449 munkásból (betanított és segédmunkások nélkül) nyáron hosszabb-rövidebb ideig, de legfeljebb 3 hónapig dolgozott 3138 munkás, vagyis az összeírtak 22%-a, 78%-a teljesen munka nélkül volt. Emellett 3066 tanoncot írtak össze, majdnem annyit, mint a foglalkoztatott munkások száma. Az átlagos heti munkaidő 60 óra, az átlagos hetibér 30—36 pengő, szemben az előző évi 36—42 pengős bérrel. A csökkenés itt is 15—20%-os. Tehát azok a „szerencsés" munkások, akik egy év alatt dolgozhattak 8—12 hetet, kerestek egész évre 3—400 pengőt. 1930 tavaszán az építőmunkások 60—70%-a, kb. 25 ezer munkás van munka nélkül, s bár a nyár folyamán valamelyest növekszik a munkalehetőség, a főszezonban is az építőmunkások 38%-a nem talál munkát. Ez a folyamat a 30-as években szinte egyfolytában tart. Egymást érák a munkásmegmozdulások, bérmozgalmak, bérharcok. Szervezésükben, irányításukban nagy szerepet játszik a baloldala ellenzék, amely a 20-as évek végére — elsősorban a kommunisták következetes munkája nyomán —, jelentős mozgalommá válik. Az illegális KMP megszervezi a szakszervezeti osztályt, a szakszervezeti ellenzéki mozgalmakat irányító Egyesült Szakszervezeti Ellenzék illegális nyomdákat szervez. Gyakorlati munkájúikban az egységfrontra törekvés is jelentkezik már, az építkezéseken a munkaadók ellen vívott küzdelem383
