Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Rozália: Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900–1945)

gyobb kereseti lehetőségének érdekéből egyformán elkerülhetetlen" a munkaidőnek 9,5 órára emelése. A munkarend: reggel 7-4Ő1 V2&-dg, 9-től 12-ig, 13-tól 18-ig, szombaton 7-től 12-ig, 13-tól 17-ig, de erne a napra is 9 és i

/

2 órára jár a bér. Túlmunka díjazása: esíte 6-tól 8-ig 30% pótlék, éjszakai munkáért (este 6-tól éjfélig tart) 9 és V2 órai bér fizetendő, vasár- és ünnepnapra 100% pótlék fizetendő. A szabályzat előírja a minimális munkateljesítményeket, azt, hogy mindenit el kell követni az akkordmunka még nagyobb mértékben történő elterjesztéséért, a szövetség tagjai csakis a szövetség munkaközvetítője által kiadott munkásigazolvánnyal rendelkező munkásokat alkalmazhatnak. .béreket az alábbiak szerint szabályozza: korona falazó kőműves 6,50 díszfalazó 7,00 fehér- és rabiomunfcás 8,00 kazán- és kéményfalazók alapban 7,00 kazán- és kéményfalazók 20 m-ig 8,00 kazán- és kéményfalazók 20 m felett 9,00 forró- és piszkos munkán dolgozók 8,00 giipsztáblafalazók 7,00 parafakőfairagók 8,00 könyvvel bíró állványozók 5,00 vasbetonspannolók 6,50 vasbetonkeverők 5,00 férfi napszámosok 4,20 nők és 14—16 éves fiúk 3,00 A MÉMOSZ szervezésében 1921. május 29-én a budapesti építőmunkások nyilvános gyűlést tartanak, mely a Tanácsköztársaság megdöntése utáni helyzetet elemzi, a Nemzetgyűléshez intézett emlékiratban

47 feltárja az építőmunkások rendkívül nehéz helyzetét. Az emlékirat szerint az építőipar súlyos válsága egyrészt abból adódik, hogy már a háború előtt is akadozott az építkezés, mert a bizonytalan világpolitikai helyzetben sem a magánitőke, sem az állaim, illetve a községek, városok nem akartak építkezésbe beruházni. Ennek következménye a katasztrofális lakáshiány mellett az építőipari munkások százezreinek több éve tartó munkanélkülisége. A helyzetet súlyosbítja, hogy a háború alatt az építőmunkások 90%-át hívták be frontszolgálaltra vagy hadimunkára, felmentést ez alól nem kaphattak, a háborút mindvégig hadban töltötték, miközben családjuk éveken át nyomorgott és a létminimum alá került. Most illetékes helyeken — írja az emlékirat — arra hivatkoznak, hogy a munkabérek miatt magas az építési költség, ezért kevesebb az építkezés. Ezt az állítást megcáfolja: míg az építőmesterek 1921. március 11-i határozata is csak 9—13 koronában szabja meg az órabéreket, a munkaidőt viszont 9 és V2 órára emeli, addig a vállalkozók gyakran 100, sőt 150% haszonnal dolgoznak. Az emlékirat követeli a munkalehetőség megteremtését állami, városi beruházásokkal, politikai, állampolgári egyenjogúságot. A 20-as évek első felében az építőmunkások életkörülményeit erősen befolyásolja egyrészt a növekvő munkanélküliség, másrészt a néhány év alatt katasztrofális méreteket öltő infláció. 377