Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Rozália: Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900–1945)

a munka vezetését és ellenőrzését. Kinn jártunk néhány épületen és büszkén mondhatjuk ott szerzett tapasztalataink alapján, hogy a munkásság nagyszerűen megfelelt a beléje helyezett bizalomnak."

42 Ugyancsak a szakszervezetek feladata a munkafegyelem biztosítása, amelylyel kapcsolatban a teljesítménybérek megszüntetésével problémák jelentkeznek. A kőfaragó szakosztály elnöke már május végén javasolja az akkordrendszer visszaállítását, a Népgazdasági Tanács választmánya július 7-én határozatot is hoz a teljesítménybérhez való visszatérésre.

43 A szakszervezetek közreműködnek a közigazgatási apparátus kiépítésében is, így pl. az áprilisi tanácsválasztásokba is bekapcsolódnak. Rendkívül fontos feladatuk a hadsereg szervezése, hiszen az adott körülmények között a szakszervezetek rendelkeznek a legpontosabb kimutatásokkal és azzal a szervezeti erővel, amely mozgósítani tudja a munkásokat. Már a toborzás első napján megalakul a 800 fős MÉMOSZ zászlóalj is, melyet a Vörös Hadsereg III. hadtestébe osztanak be Landler Jenő parancsnoksága alá, és így részt vesz az északi és keleti hadműveletekben. A ibelső rendet biztosító Vörös Őrség tagjainak 8%-a kerül ki az építőmunkások köréből. Az építőmunkások Tanácsköztársaság alatti tevékenységét érzékelteti, hogy a szövetség vezetősége 1920-ban gyakran kénytelen foglalkozni azoknak a tagaknak a levelével, akik börtönben, internálótáborban vagy rendőri felügyelet alatt vannak és a MÉMOSZ segítségét kérik ügyük tisztázásához, szabad mozgásuk biztosításához, a jogvédelmi díjak kifizetéséhez, vagy egyszerűen csak annyit kérnek, minit a Hajmáskérre internált építőmunkások: a vezetőség havonta egyszer küldjön nekik szalonnát, kenyeret, dohányt és egy központi kiküldöttet.

44 Nem csoda tehát, ha a hatóságok még az 1920-as évek közepén is sokszor azért tagadják meg az építőmunkás helyi csoportok megalakítására az engedélyt, mert tagjai részt vettek a Tanácsköztársaság harcaiban. így pl. Pest megye alispánja 1923 decemberében, majd 1924 augusztusában a monori helyi csoport megalakulási kérelmét utasítja el, mert „a tagok túlnyomó része a kommunizmus alatt tevékeny működésit fejtett ki annak fennmaradása érdekében, a fiatalabb életkorú tagok egy része vöröskatona és agitátor volt, az idősebb tagok egy része pedig a kommunista helyi szervezetekben vezető szerepet töltött be".

45 4. AZ ELLENFORRADALOM IDŐSZAKA A Tanácsköztársaság leverését követő tömeges letartóztatások az építőipari munkásokat sem kerülik el. Vannak, akikre halál vár, mint Klein Károly ácsra, akit a Vácott kifejtett tevékenysége miatt 1919. augusztusban a város határában agyonlőnek. Másokat hosszú börtönbüntetésre ítélnek. A MÉMOSZ ceglédi helyi csoportjának évi rendes közgyűlésén még 1922. decemberében is elhangzik egy indítvány és a közgyűlés egyhangúlag elfogadja, hogy indítsanak gyűjtést „a még bezárt mártírjainknak". A munkakörülményekben elért eredmények is hamar semmivé foszlanak. A Budapesti Építőmesterek Szövetsége már 1920. február 24-én új munkaidőés bérszabályozást állapít meg:

46 „Miután a 8 órás munkaidőre vonatkozó rendeletek hatályukait vesztették", 1920. március 1-től „az ipari termelés fokozójának, de a munkások na376