Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Farkas Rozália: Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900–1945)
zett munkásokat figyelembe véve 33,6%-os a munkanélküliség. Közülük 795 nőtlen, 1771 nős, 1162 családban összesen 2652 gyermek van. 31 Ugyancsak a MÉMOSZ felmérésére a szervezett munkások hadba vonulásáról a 194 csoport közül 136 küld jelentést, ezek taglétszáma összesen 11 809, ebből 1914-ben bevonult: 2984 kőműves 305 kőfaragó 233 ács 46 segédmunkás 14 vegyes szakmákból összesen 3582 tag, közülük 2745 nős, 837 nőtlen, 2065 családosnak összesen 5014 gyermeke van. 32 A munkanélküliek és a hadbavonultak családtagjait is számítva a háború néhány hónapja alatt 15—20 ezer ember marad minden anyagi támasz nélkül az építőmunkások körében. A „szerencsések", akik munkát találnak, „csak" az egyre növekvő drágasággal küszködnek, melyet a bérek egyáltalán nem követnek. A napi munkabérek alakulása az építőiparban a háború első két évében (koronában): 33 , tanonc és fiúnapszámos napszámosnő napszámos, állványozó kőműves kőfaragó 1914 2 1915 2 2,64 2,84 3,74 3,94 5,79 5,99 5—7 4—6 emelkedés — 0,20 0,20 0,20 — csökkenés — — — — 1 A szövetség egyes szakmákban már 1915 őszén bérharcokat kezd, hogy legalább a 10%-os drágasági pótlékot megkapják a munkások. Budapesten sikeres ez az akció, de vidéken csak kevés helyen hoz eredményt. A jobb imunka- és bérfeltételekért vívott harcok eredményességét a háborús kivételes törvények mellett az is csökkenti, hogy a hadbavonultak és a hadímunkára kötelezettek miatt lényegesen csökken az egyes csoportok taglétszáma, sot sok csoport teljesen beszünteti működését. A MÉMOSZ háború előtti 13 000 taglétszámából a háború második évében csak 2800 tag marad. Fellendülés az építőipari munkások mozgalmában 1917-ben tapasztalható ismét. Nő az egyes csoportok taglétszáma és megindul a harc a tűrhetetlen bérviszonyok javításáért. 1917-ben az építőipari szakmunkás heti 51 órai munkával átlag 55 koronát keres, ha túlórázik, 55 órai munkával 60 korona körül van a heti keresete. Egy négytagú munkáscsalád heti élelmezési költsége (koronában) a legegyhangúbb táplálkozás mellett az alábbiak szerint alakul: 34 Az élelmezési költségen felül miből fizeti a lakbért, a mosás, ruházkodás, villamos költségét, a „luxusnak" számító fürdésről, borotválkozásról, újságról, dohányról már nem is beszélve. Nem csoda tehát, ha éppen az ipari — köztük az építőipari — munkások adják a közelgő forradalmak legnagyobb tömegbázisát, legkitartóbb híveit. 373