Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Rozália: Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900–1945)

A XX. század első éveiben tovább erősödik az építőipar válsága. 1901-ben már tízezerre tehető a munkanélküliek száma. Az építőmunkások 1901. évi kongresszusa magáévá teszi ugyan az MSZDP és a Szakszervezeti Tanács kongresszusainak a munkaidővél, munkabérrel, a darabszámos munka és az alvállalkozói rendszerrel kapcsolatos követeléseit, de ezeket távolabbi célnak tekinti. Közelebbi célnak a munkaidő egy órával való rövidítését, a minimális munkabérek meghatározását, az órabérrendszer elfogadtatását jelöli meg. 1903^tól szinte egymást érik az építőmunkás mozgalmak. A mozgalom fellendülése a gazdasági válság további éleződése mellett azzal is magyarázható, hogy 1903. január 4-én megalakul a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége. A MÉMOSZ évtizedeken keresztül szervezi, irányítja a munkásoknak a munkakörülmények javításáért, a bérek emeléséért, a munkanélküliség enyhítéséért vívott harcát. Emellett gondoskodik a munkások szabadidejének értelmes eltöltéséről, az 1922-ben megalakuló sportklub lehetőséget teremt a rendszeres sportolásra, a szervezett építőmunkások számára a szakszervezet a politikai tájékozódás, a művelődés, szórakozás helye is. Már a szövetség megalakulását követően tudatosabbá válik a fővárosi munkások bérmozgalima, megindul a vidéki munkásak szervezése is, így egységesebben tudnak fellépni követeléseikért. A budapesti kőművesek pl. az 1903-as építési idényben 70 helyen lépnek sztrájkba magasabb munkabérért. A mesterek imár valamennyi fővárosi építkezés felfüggesztését tervezik, mire sikerül megegyezésre jutniuk a munkásokkal, akik elérik a minimális bérek rögzítését, a bizalmiférfi-rendszer elismerését. Cserében vállalják, hogy az egyezség megtartása esetén nem rendeznek sztrájkot vagy bojkottot.

9 800 budapesti ácssegéd 1903. november 28-tól december 19-ig tartó sztrájkja ugyancsak részleges eredménnyel ér véget: eltörlik az akkordmunkát, rögzítik a minimális béreket. A munkaidőben nem érnék el eredményt, továbbra is tíz és fél óra marad a követelt tíz óra helyett. Pest megyében is ebben az időben kezdődik az építőipari munkások szervezkedése és ezzel egyidejűleg a jobb körülményekért folytatott harca. A MÉMOSZ 1904. január 10—12-én tartott küldöttközgyűlésén már részt vesz Nagymaros, Budakeszi és Törökbálint küldötte,

10 sorra alakulnak a MÉMOSZ helyi csoportjai. Az 1905—1906 évek folyamán több Pest megyei mozgalomról is tudósít az Építőmunkás. 1905 februárban a nagykőrösi építőmunkások kezdenek harcot az 1905. évi munkarend és bérminimum megállapításáért.

11 1905 márciusban a ceglédi kőműves- és ácsmesterek próbálják lehetetlen feltételeket tartalmazó munkarendjüket a munkásokra ráerőszakolni. Ezek szerint a munkaidő 11 és Va óra, reggel 6-tól este V2 8-ig, 1 és V2 óra ebédidővel, V2 óra reggelivel. A kőművesek minimális órabére 30 fillér, az ácsoké megegyezés (!)

12 szerint. Munkaidőn túl, vasár- és ünnepnap rendes munkaidővel és munkabérrel dolgoztathat a munkaadó. A kifizetés este V2 7-kor kezdődne, ha legalább 50 munkás dolgozik, akkor a helyszínen, ha kevesebben dolgoznak, a munkaadó tetszése szerint fizethet a lakásán, kocsmában, akárhol. Csak 6 km-nél messzebb eső munkahelyre szállítják a munkásokat, kisebb távolságokra „mehetnek az apostolok lován". Május 1. nem ünnep, aki erre izgat, azt 40 korona pénzbüntetés mellett ki kell zárni a munkából. Ha a munkás valamit elront, szombaton levonják az árát a béréből. Bízalmiférfi lehet, de 368