Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Rozália: Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900–1945)

feiladata csak a munka pontos lebonyolítása és lannak ellenőrzése lehet, hogy a munkások munka közben ne igyanak. Ha ezt a kötelességét nem jól teljesíti, 5, 10, majd 20 korona pénzbüntetést kap. Kötszerláda csak ott kell, ahol 50—60 ember dolgozik, máshol „úgysem történhet baj". Tiszta ivóedény lesz, a városban viszont jó víz bőven van.

13 A lap ugyanebben a számában beszámol arról, hogy a kaszárnya építésénél — pusztán erélyes fellépésükkel — már elérték a munkások a 10 órás munkaidőt és a 42—48 filléres óraibért. A többi munkás addig sztrájkol, míg a 10 órás munkaidőt és a 40—44 filléres órabért nem biztosítják. — A ceglédiek harca végül is győzelemmel ér véget. 1905. március 6-án 80 váci építőmunkás is harcba kezd. Követelésük: 40— 44 és 50 filléres órabér, vidéki munkáknál 6 fillér órabérpótlék, 10 órás munkanap, akkordmunka eltörlése, túlóráért kétszeres bér, bizalimiférfi-rendszer elismerése, május 1. munkaszüneti nappá nyilvánítása, szakegyfleti munkaközvetítés megvalósítása.

14 1906. áprilisban az Építőmunkás felhívással fordul a kőművesekhez, Nagykőrösön ne vállaljanak munkát, mert a mesterek április l-jén valamennyi nagykőrösi kőművest kizárták,

15 majd júniusban, miután 1 filléres órabérjavítást kértek, Fazekas Ferenc építőmester kezdeményezésére újra megismétlődik a kizárás.

16 A pilisesabai kőművesek 1906 májusában két évre szóló megállapodást kötnek a munkaadókkal, melynek eredményeként elérik a 10 és Va órás munkaidőt, 40 filléres órabért, 8 km-nél messzebb eső (munkahely esetén napi 60 filléres pótlékot, a bizalmiférfi-rendszer elismerését és azt, hogy a munkaadók csak szervezett munkásokat alkalmaznak.

17 A MÉMOSZ összefoglaló kimutatást készít az 1905—1906-os bérharcok, megállapodások eredményéről és az Építőmunkás zsebkönyvben közzé teszi. A kimutatásban szerepelnek azok a helységek is, amelyékben helyi csoportot még nem alakítottak, de jelentősebb számú építőmunkás él, akik között eredményes szervezőmunkát lehetne végezni. A jelenlegi Pest megye területéről az alábbi helységek szerepelnek a kimutatásban:

18 A sorozatos bérharcok eredményét jól szemlélteti a -budapesti kőművesek munkaidő- és bérviszonyainak változása:

19 A sorozatos sztrájkok, bérmozgalmak következtében a munkáltatók szükségét érzik, hogy a munkásokkal szemben egységesen lépjenek fel, ezért 1907. januárban megalakítják a Magyarországi Építőmesterek Szövetségét, a hírhedt „kuityaszövétséget". A szövetség már 1907. március 28-án Munkaadó című lapjában erélyesen sürgeti olyan sztrájktörvény megalkotását, mely a munkások bérmozgalmát megakadályozhatja: ,,... börtönt kövételünk azoknak az izgatóknak a fejére, akiknek a munkások uszítása, sztrájkok rendezése, a munkásság ámítása, félrevezetése a kenyerük ..." Így azután gyakran előfordul az is, hogy a munkások kitartásuk ellenére sem érik el céljukat, különösen akkor, ha a munkaadót a helyi hatóság is támogatja. A budakalászi Slovek-féle kőbányában 1908. június l-jén kényszerülnek sztrájkba a kőfaragók. A sztrájk előzménye: egy m

3 sima, tisztán kidolgozott kőért 60 korona munkabér járt. Miután a munkásoknak néhány hétig bonyolultabb munkát kell végezniük és így a korábbi bért nem tudják megkeresni, a bizalmiférfiak útján béremelést követelnek. A munikaadó m

3-enlként 10 korona béremelést ad, de a bizalmiakat elbocsátja, ezért a munkások sztrájkba lépnek. Egy heti sztrájk alatt nem érnek el eredményt, ezért újra munkába 369