Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Farkas Rozália: Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900–1945)
megteremtője, az építőmunkásság legnyugtalanabb s legkevésbé konzervatív hajlamú eleme. Természetesen szó sincs arról, iminltha ez a megállapítás minden kőművesre találnia (inkább csak a fiatalabbjára !), de annyi bizonyos, hogy ez a kőművestermészet egyik legfőbb sajátossága, amit nyilvánvalóan az örök létbizonytalanság fejilesztett ki benne. Munkaadói imindenlkor gondoskodtak róla, hogy ez az alapérzés el ne halványodjék, hiszen íratlan törvénnyé vált náluk, hogy a kőművesnek nem szabad a helyén megmelegednie. Máról holnapra az utcára ikerülhet, s valahogy úgy van, hogy a kőműves ezt már nem is fogja fel túlságosan tragikusan. A szükséglből igyekszik erényt csinálni, „ha már így áll a dolog — gondolja —, hát legalább nem engedem az igazamat", s innen van az, hogy a kőművesnek elég, ha egyik társa felkiált az épületre: — szaktárs, sztrájkolunk! — s már ért is a szóból, fogja a „fánglit" (habarcsmeregető = cserpák), a kalapácsot meg a függőzsinórt, aztán ballag, sőt siet a batyujával, a „libájával" 'lefelé. Az igazáért való harci készségét a válság évei se tudták belőle kiirtani.. .« fí 2. A DUALIZMUS UTOLSÓ KÉT ÉVTIZEDE A millenniumi ünnepségekkel kapcsolatos építőipari konjunktúra felduzzasztottá az építőipari munkásak számát. Az ünnepségek befejezését követően rövid idő alatt jelentősen csökken az építőiparban a munkalehetőség, a fokozódó munkanélküliség a munka- és bérviszonyok rosszabbodását eredményezi. A budapesti kőművessegédek 1897. augusztus 22.—szeptember 19. között azért sztrájkolnak — egyébként eredménytelenül —, mert a törvényesen megszabott tíz és fél órás munkaidő helyetlt tizenegy—tizenegy és fél órát kell dolgozniuk naponta, ebédidejüket is megrövidíti a mester, a pallérok pedig gyalázatosan bánnak velük. Követeléseikkel elsősorban munka- és bérviszonyaikat szeretnék javítani: kilenc és fél órás munkaidő, törvényes ünnep előtti napon 4 órakor fejeződjön be a munka, de teljes napi bért fizessenek. Órabérben fizessék a munkát, mégpedig: falazok, belső vakolok: 22 kr, túlóra: 33 kr, külső díszvakolók: 25 kr, lógógépen dolgozók 32 kr órabért kapjanak, városon kívüli munkánál óránként 5 korona pótdíjat fizessenek. Egyéb követeléseik tükrözik, hogy a munkaadók hányféle módon igyekeznek munkásaikat fizikailag, anyagilag kizsákmányolni. így követelik például, hogy a munkaidőt az építkezésihez legközelebb eső nyilvános óra szerint kelljen letölteni, ha zivataros idő imiaitt le kell állni a munkával, de akár csak negyed órát dolgoztak már, azt fizessék meg. Anyaghiány miatti leálláskor az egész heti bér fizetendő. Szombaton a munkaidő letelte után azonnal kezdődjön meg a bér kifizetése és tiltsák meg a kocsmában (történő fizetésit. Követelik az akkordrendszer, 7 a kantànirendszer 8 eltörlését, a munkarend jól látható helyen történő kifüggesztését, ipartestületi közvetítés helyett szakközvetítést, május 1. munkaszünetté nyilvánítását, olyan helyiség biztosítását, ahol a munkások ruhája tiszta marad, tiszta ivóedényt és ivóvizet. Hét közben ne legyen szabad a munkásokat más munkahelyre áthelyezni, vagy elbocsátani. Elbocsátás esetén a munkakönyvet azonnal adják ki. Nem biztonságos helyen a munkás ne legyen köteles dolgozni. A pallérok és munkafélügyelők tisztességesen bánjanak a munkásokkal. 367
