Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Rozália: Pest megyei építőmunkások életkörülményei a dokumentumok tükrében (1900–1945)

nagyon szomorúan kell jelentenünk. A munkaidő napkeltétől napnyugtáig tart. E mellett a szegény kizsákmányolt munkásokat a mesterek olyan 2 db gerendából összetákolt állványon űzik, hajtják, melyek iminden szabályt kigúnyolnak és a legnagyobb életveszéllyel fenyegetnek."

3 Ez a körülmény tükröződik a századforduló ipari baleseti statisztikájában is. 1000 munkás közül 36-ot ór baleset, a kisiparban 7-et, a gyáriparban 67-et. A kisiparban a fa- és csontipar után az építőipar a legveszélyesebb munkaterület, míg a gyáriparban az első helyen áll: évente 1000 munkás közül 132 szenved balesetet, ezt követi a gépgyártás 121, a vegyészeti ipar 110, a bőripar 102 munkással. Az egyes iparágak veszélyességét mutatja az alábbi táblázat :

4 Gyái ripari Kisi pari Iparcsoport balesetek szám % szám % 1. Vas- és fémipar 2 591 15,12 314 17,15 2. Gép- és közlekedési eszközök gyártása 4 844 28,95 114 6,23 3. Kő-, föld-, agyag- és üvegipar 1387 8,02 112 6,12 4. Fa- és csontipar 2 319 13,53 350 19,11 5. Bőr-, sörte-, szőr-, tollstb. ipar 424 2,47 31 1,69 6. Fonó- és szövőipar 539 3,14 21 1,15 7. Ruházati ipar 173 1,09 196 10,70 8. Papirosipar 282 1,64 11 0,60 9. Élelmezési és élvezeti cikkek gyártása 1715 10,01 355 19,39 10. Vegyipar 1195 6,97 13 0,71 11. Építőipar 1483 8,65 279 15,24 12. Sokszorosító és műipar 179 1,04 35 1,91 Összesen: 17 131 100,00 1831 100,00 Mindehhez járul a munkanélküliség és következményeként az örök létbizonytalanság, hiszen az általaim tárgyalt közel fél évszázadnyi időben az építőiparban alig fordul elő néhányszor és akkor ás csak «gy-két évre a viszonylagos teljes foglalkoztatottság. Ilyen körülmények ismereitében csodálkozni nem, csak megdöbbenni lehet azokon az adatokon, melyeket a famunfcások 1902. évi országos értekezletén Pelczéder Ágoston ismertetett az egyes szakmák munkásainak átlagos életkoráról: kőműves 36 és fél év, asztalos 36 és fél év, bádogos 37 év, kefekötő 46 és fél év; munkásférfiak átlagos életkora 39 és fél év, munlkásnőké 43 év, szemben a saját vagyonukból élő férfiak 63 és a nők 56 éves átlagával.

5 Természetes tehát, hogy az építőipari munkások életkörülményeit kutatva, a dokumentumok, újságcikkek, visszaemlékezések mind azt a szakadatlan küzdelmet sugallják, melyet az építőipari munkások a [munkalehetőségért, a létminimum biztosításáért, az emberibb bánásmódért, életkörülményeik javításáért fél évszázadon át vívtak. Bár Gereblyés László az 1930^as evőkben a kőművesek harci szelleméről írja az alábbiakat, úgy vélem az egész, általam tárgyalt időszakra és bizonyos mértékig mindhárom szakmára jellemző: »A kőműves, iá „falazatok" büszke 366