Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Reznák Erzsébet: Tanítók és iskolák Cegléd külterületén a Horthy-korszakban

lel, de akkor az egész országban sehol sem voltak képesítés nélküliek, hiszen százával vártak állásra azok is, akik a képzőből kikerültek! örömmel mentek volna bárhova, de minden állás foglalt volt, lehetett közülük válogatni. Szaktanárok a külterületen sehol sem dolgoztak, hiszen őket meg ds kellett volna fizetni. Lakást sem kaphatott volna mindegyikük az iskolában, 10—12 km-ről kijárni pedig mindennap nem lehet. Kb. 2000 tanulónk majdnem minden évben volt. A legnépesebb a Zöldhalmi iskola volt, mert ott laktak a legtöbben. Itt később imár hárman tanítottak. A legkisebb pedig a Márta-dűlői volt. A mindennapi iskolások tankötelezettsége 6—12 éves korig tartott, de ezt meg is lehetett hosszabbítani, ülyen azonban nálunk soha nem fordult elő. Különben is figyelembe kellett venni, hogy a külterületi iskolák és iskolások mások, mint a városiak. Pl. ha havas időben 30 gyerek helyett csak 20 jött el, az itt rniár nagy eredmény volt. Ha az utak miatt nem tudtak a gyerekek iskolába járni, azt nem számíthattuk az igazolatlan mulasztások közé. De azt semmi esetre sem lehetett megengedni, hogy a rendes tankötelezettség alól bárki is kibújjon! Ha egy-egy osztályba csak egy-egy tanköteles jelentkezett, az osztályt akkor is meg kellett nyitni. A sokat hiányzók szüleit pénzbírságra ítélték, a rendőrbíró a mulasztásnak megfelelően szabta ki a büntetést. Ezekre a tárgyalásokra engem is meghívtak, én képviseltem az iskolát. Arra nem emlékszem, hogy valakit ilyesmi miatt elzártak volna — nem is volt irá szükség. De nem is akarták az iskola ellen hangolni a tanyai közönséget. Bár ahogy tapasztaltam, a tanyasiak szerették az iskolát, szívesen segítettek a tanítónak — ha a városba akart jönni sokszor behozták kocsival. A heti óraszám 20—25 volt. Tanyasi iskolákban az órákat mindig megrövidítették, mert korán besötétedett, főleg télen, a gyerekek messziiről jártak és idő kellett, amíg hazaértek. Hetente egyszer jötték az ismétlősök, a városiaknak az önálló Gazdasági Népiskolába kellett menniük. A gazdasági ismétlő szorgalmazása elég laza volt, a tanítók is látták, nem sOkat ér, mert a gyerekek a munka miatt csak rendszertelenül járhattak. Tantervet és tanmenetet itt is kellett készíteni, de végrehajtani képtelenség volt, (mert beleszólt az idő, beleszóltak a körülmények. Az elemi iskolában főleg a közismereti tárgyakat, írást, olvasást, számolást, földrajzot, természetrajzot tanulták, de egészen egy- / szerű fokon. Minden évben ftantárgy volt a beszéd- és értelemgyakorlat, ez az élet minden területét felölelte. Ezt keresztelték át később környezetismeretre. Tanítottak rajzot, testnevelést, éneket ás. Történelmet, de csak a magyar nemzet történelmét, elsősorban az volt a fontos. A többi sok lett volna. Részletesen tanítani az anyagot itt nem lehetett, a tanító legjobban csak az írást, olvasást, számolást taníthatta meg. Minden iskolába igyekeztünk beszerezni az alapvető felszerelést. Sima, vonalas és kockás táblát, hozzá megfelelő puha krétát. Térképeket: elsősorban helyi térképet, ha az nem volt, vármegyei térképet. Aztán kellett az ország térképe: Nagy-Magyarország, benne Csonka-Magyarország. Aztán Európa-térkép. A földrajz tanulását a szomszédos országokkal kezdték, mindenütt kiemelve, hogy valamikor milyenek voltak történelmi kapcsolataink. Földgömböt is adtunk a legtöbb helyre. Az első osztályosoknak betűtáblák kellették, kék színű fémből, fehér zománcos betűkkel. A fölszereléshez tartoztak az űrmértékek, súlymértékek és a méterrúd. Aztán a beszéd- és értelemgyakorlathoz szükséges falitáblák: mosakodás, mosás, a család, a város. Vagy történelmi témájúak: II. Lajos megtalá346