Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Reznák Erzsébet: Tanítók és iskolák Cegléd külterületén a Horthy-korszakban

pap, tanár, tanító 655 (20%) önálló iparos, kereskedő 513 (15%) köztisztviselő 467 (14%) közi. tisztviselő, alk. 318 (9,7%) gazdálkodó, földműves, napszámos 306 (9,2%) Egyszóval: Többségük éppen olyan családból került ki, melyeket a gazdasági válság és a munkanélküliség a legjobban megtépázott. így hát nem maradt az állástalan tanító számára más, mint válogatni az alábbi „lehetőségek" közül: 1. Vállalhatott szellemi ínségmunkát, nlint azok, akikről ezt jelentette a ceglédi polgármester 1936-ban:

48 „Szellemi ínségmunkások száma 30—40 fő közt váltakozott, kik különböző városi hivatailokban dolgoztak. Az érettségizett szellemi munkások napi 1 pengőt, diplomával rendelkezők napi 1,20 pengőt kaptak. Diplomás szellemi ínségmunkás 3 volt, 2 jogi doktorátussal, 1 gépészmérnöki diplomával." 2. Kereshetett pratektort, de annak nagyon befolyásos személyiségnek kellett lennie, hogy segíteni tudjon. Pl. hosszú évekig várt állásra a ceglédi helyettes polgármester lánya, s akkor is csak külterületi iskolában tudott elhelyezkedni. 3. Minden helyettesítést elvállalt, a semminél ez is több volt, de nyárra nem kapott fizetést, s bármikor elküldhették. 4. írogathatta és küldözgethette a kérvényeket, kitartóan, de többnyire eredmény nélkül. A szemérmesebbek azonban nem szívesen élteik ezzel a lehetőséggel. 5. Nyakába vehette az országot és elindulhatott személyesen állást keresni, ez inkább a felekezeti tanítók kálváriája volt. Választás előtt a pályázó fölkereste az iskolaszék vagy a presbitérium tagjait, s jóindulatukat kérte. Sok reménye így sem lehetett, mert egy-egy állásra százan is jelentkezhettek, s azok is mind hasonlóan cselekedtek — megaláztatásban viszont elég része volt az instanciázások során. Volt, akit az egyik presbiter azért utasított el, mert nem szólította őt rangjának megfelelően. Volt, akit próbára tett az iskollaszék tagja: levette a parasztszoba mestergerendájáról a Bibliát, és „No, lássuk, tud-e olvasni a tanító úr" kérdéssel odatartotta a jelölt elé. Volt, aki a tanítás mellett a plébánián vagy a parókián is tartozott dolgozni az amúgy is csekély fizetésért. Az egyik ceglédi tanítónő „Szolgálati lap"-ja hű képet ad erről a bizonytalan helyzetről. Neki ugyan állásra nem, de a kinevezésre annál többet kellett várnia.

49 (Oklevélét 1931-ben a cinkotai képzőben kapta kézhez.) Érthető, ha a helyettes tanító már a „segéd" tanítói kinevezést is türelmetlenül várta, melynek szövege a korabeli hivatali nyelvezet egyik „gyöngyszeme" volt: „Tekintetességedet állami iskolai segéd tanítóvá kinevezem. Erről Tekintetességedet örvendetes tudomásul végett értesítem és felhívom, hogy az előírt hivatali fogadalom letétele céljából az illetékes vármegyei kir. tanfélügyelőnél az általa kitűzendő időben pontosan jelentkezzék. 342