Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Reznák Erzsébet: Tanítók és iskolák Cegléd külterületén a Horthy-korszakban

Törvényes illetményeit a hivatali fogadalom letétele után a m. kir. központi illetményhivatal fogja folyósítani. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi ministertől."

50 Mire azonban a tekintetes tanító úr vagy tanítónő ezt a papírt kézhez kapta, addigra már legalább 4—5 gondterhelt, szűkös és rossz emlékű esztendő állt mögötte. A munkanélküliség enyhülésében a gazdasági föllendülésnek, az emigrálásnak, a szervezett elhelyezési akcióknak és a más pályán való elhelyezkedésnek volt szerepe. 1938-tól pedig az első, majd a második bécsi döntés, illetve a Felvidék és a Délvidék visszacsatolása teremtett új helyzetet az elhelyezkedés terén. A katonai közigazgatást ugyanis fokozatosan fölváltották polgárival, ez pedig azt jelentette, hogy magyar tisztviselőkre és tanítókra van szükség ezeken a területeken. Jelentkezők akadtak, főleg a frissen végzettek közül, hiszen nekik idehaza semmilyen esélyük nem lehetett az elhelyezkedésre. Mentek, pedig a beilleszkedés és a munka ott sem volt semmivel sem könnyebb: a mindkét fél részéről éveken át tartó nemzetiségi türelmetlenség megtette a megfelelő hatást, bizalmatlanság, gyanakvás és alaposan leromlott magyar iskolák vártak az érkezőkre. Ez a másik szolgálati táblázat is azt mutatja, hogy .megállapodni, letelepedni ezeken a területeken sem lehetett: Élesdlok 1940. október 31.—1941. április 1. Abádszalók 1941. április 1.—1941. december 20. Nyíres 1941. december 23.—1943. február 1. Bálványosváralja 1943. február 1.—1945. május 20. (Az 1945. május 25. csupán „eszmei" időpont, a front közeledtével előbb ott kellett hagynia állását.) Az állástalan tanítók száma azonban a háború elejére valóban leapadt, lényegében meg is szűnt. Ma már azonban tudjuk: ez a megoldás sem volt tartós, a front előrehaladtával a trianoni határokon kívül maradt magyar tanítók újra menekültek lettek, legtöbbjük úgy jött vissza, ahogy elment: nincstelenül. 1944-ben itthon is befejeződött a tanítás: a vallás- és közoktatásügyi miniszter „a haza létéért folyó harc" tragédiát sejtető jelszavával 1944. október 29-ével beszüntette az oktatást.

51 Nehéz és tiszteletreméltó hivatást töltöttek be a tanyasi tanítók: gyerekek és felnőttek számára ők jelentették a kapcsolatot a külvilággal, ők képviselték a „művelt világ"-ot. Méltán vívták ki a külterületi lakosság tiszt eletét, tanítványaik ma is szeretettel emlegetik őket, nevüket őrzi a jó emlékezet. Ezen a helyen köszönöm meg mindnyájuknak, akik értékes adataikkal, önzetlen segítségükkel hozzájárultak e dolgozat megírásához : Géczi Jánosnak, a ceglédi külterületi oskolák régi igazgatójának, Géczi Jánosné tanítónőnek, Jászberényi Károlyné tanítónőnek, Oláh Istvánnak, a ceglédi külterületi iskoláik mai (igazgatójának, dr. Pataki Benjáminné tanítónőnek, Tátrai Rezsőné tanítónőnek, a külterületi iskolák korábbi igazgatóhelyettesének, Szíj Ferencné tanítónőnek és Tóth Antal tanítónak. 343