Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Reznák Erzsébet: Tanítók és iskolák Cegléd külterületén a Horthy-korszakban

jószág mellé. A gyermekek pedig a dűlőutakon csoportosulnak. Indulnak az iskolába. A távolabbi tanyákról egy óra hosszat is eltart az út az iskoláig. Tavasszal és ősszel csak hagyján, de mi van télen? Ők akkor sem riadnak vissza az úttól. Fülükre húzzák a meleg báránybőr sapkát és nekivágnak még a havat söprő kemény télnek is. Iskolájukban csak egy tanító van. Egy tanító mind a hat Oisztályt. Kicsinyek és nagyok együtt dicsérik énekeikkel az istent. A tanyai gyerekek is azt tanulják, amit a községbeliek, meg a városiak. De ők tavasszal és ősszel még az iskola kertjében is dolgoznak. Ott tanulják a földművelés tudományát. Tanítás után csoportokra oszolva mennek haza a dűlőutakon. Otthon a beterelésnél és a ház körül segítenek, amíg a majorság és a jószág el nem pihen. Este, amíg a vacsora készül, szorgalmasan tanulnak. Akinek több a leckéje, vacsora után is tanul, hogy nyugodt lélekkel térhessen pihenőre. Öröm nézni ezeket a rózsás arcú gyerekeket ! Télen a hideg csípi pirosra az arcukat, nyáron meg a nap égeti. Edzett, izmos gyerekek ezek mind! Ezekből lesznek ám a nyalka leventék! Alig várják, hogy levente sorba serdüljenek. A leventékből lesznek a vitéz honvédek. Büszke legyen az, akiből honvéd lehet!" (Hübner József)

38 Ez magyarul annyit jelent, hogy a tanyasi gyerek legalább hajnali fél 4чког kelt, a felnőttekéhez hasonló munkát végzett, nehéz körülmények között, zord időben agyonfázva jutott el az iskoláig s ugyanígy haza. De otthon még mindig nem pihenhetett, 6—7 óráig a jószág mellett kellett lennie. Mire elkezdhette a tanulást, már holtfáradt lehetett — ez az év nagy részében így ment. S a szerzőnek mindehhez egyetlen megjegyzése van: „Öröm nézni ezeket a rózsás arcú gyerekeket!" Nehéz elhinni, hogy soha nem látott tanyasi gyereket vagy azt, hogy a valóságban is ilyennek látta! Ezt az olvasmányt a „Falusi és tanyasi iskolások olvasókönyvé"-ben találtam, az ő kedvükért íródott így ez a történet: hátha a könyvnek jobban hisznek, mint a saját szemüknek! A tanító feladatai közé tartozott a gyerekek „valláserkölcsös szellemben" való nevelése is. Erről így beszélt az egyik tanyasi tanítónő: „Eszébe sem jutott senkinek, hogy ez másképp is lehetett volna, nem emlékszem rá, hogy egyik szülő is ágált volna ellene. Vigyázzállásban mondtuk el a Hiszekegyeit. Tanítás előtt és után is imádkoztunk, ez hosszabb ima volt, olyan, ami minden felekezetnek megfelelt. A katolikusok keresztet vetettek, a reformátusok összetették a kezüket. így nevelődtünk, a szüleinket is így nevelték, mi is így neveltük a gyerekeket." A tantárgyak sorában is első volt a hittan, a korabeli világnézeti nevelés legfontosabb eszköze. Ez a tananyag valóban korához képest is konzervatív, de legfőképpen nacionalista jellegű volt, a kultúrpolitika ezzel is a revízió érdekét kívánta szolgálni. Egy dolog azonban a hivatalos ideológia, de más dolog annak realizálódása. Azt a Cegléd környéki tanyasi gyereket, aki kiskorától kezdve rendszeresen dolgozott, valamelyik gazdánál szolgált és esetleg már gyermekkorában önmagát tartotta el, ruhát csak évente egyszer, karácsonykor az egyháztól, tejet csak az iskolában, valamelyik jótékonysági akció jóvoltából kapott, vonaton először katonakorában ült és akkor jutott el életében egyszer a távolabbi városokba is — azt nyilván nem a magyar külpolitika és nem a nemzetközi 340