Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Reznák Erzsébet: Tanítók és iskolák Cegléd külterületén a Horthy-korszakban

tudtunk ezen a helyen kifejteni, mint azok a népek és államok, melyeket az entente a mi rovásunkra területileg és népességben nálunk mesterségesen nagyobbá tett."

32 így foglalta össze gróf Klebelsberg Kunó a „kultúrfölény" lényegét, melyet a kor hivatalos ideológiájának szoktunk nevezni. Ehhez szorosan kapcsolódott a „neoinacionalizmus" eszméje, amely a kultuszminiszter beszédeinek ugyancsak leggyakrabban használt kifejezései közé tartozott, s amelyben a revízióhoz vezető út legfontosabb eszközét látta. Ez eszmerendszer lényegét kiválóan .megvilágította ez a mondat is: „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti isimét naggyá."

33 Ezt a hivatalos ideológiát pontosan tükrözte a sajtó, a propaganda, a könyvkiadás, a közgondolkodás és az elemi iskolai tankönyvek is. Illusztrációként álljon itt a „Magyar Hiszekegy" egy részlete: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában / Hiszek egy isteni örök igazságban / Hiszek Magyarország feltámadásában."

34 E propaganda jegyében íródhattak ezek a sorok is, 1933-ban :

3

° „A Magas-Tátra hazánk legmagasabb és legszebb hegysége." „Szamosújváron él a legtöbb örmény hazánkban." (Temesvár): Ma gyárváros, „Budapest után itt van a legtöbb gyár hazáinkban". Számtalan hasonló témájú verset, dalt, a magyar menekültek tragikus sorsát ábrázoló olvasmányt találunk még ezekben a tankönyvekben. Hogy mindezt leírhatták, annak oka az alábbiakban keresendő: „A Trianonban megállapítotthoz fogható terület- és emberveszteség Magyarországot a XVI. század óta nem érte. A sokk, amelyet az akkori magyar társadalom átélt, mai ésszel és érzelmekkel elképzelhetetlen. Nem volt olyan társadalmi osztály, réteg, vagy csoport, amely a triononi határokba belenyugodott volna, s nem volt olyan legális párt, amely ne követelte volna a revíziót."

36 A trianoni békeszerződés okozta nemzeti sérelmek örökös emlegetése, a minden elcsatolt területnek történeti jog alapján való visszakövetelése, a soknemzetiségű történelmi Magyarország visszaállításának érthetetlen sürgetése azonban a szomszédos államok szuverenitását is sértette. A trianoni határok etnikai alapokon történő kijavítása helyett így válhatott a „kontrollálatlan nacionalizmus"

37 újabb nemzeti katasztrófa, a háború forrásává. A tankönyvek bőségesen közöltek verseket, elbeszéléseket, mondákat a nagy magyar klasszikusok, Petőfi, Jókai, Vörösmarty, Gárdonyi, Móra Ferenc életművéből is. Igen nagy baj azonban, hogy a kortárs szerzők között klasszikusnak egyáltalán nem számító szerzők is vannak: Sebesztha Kálmán, Vargha Ottó, Vályi Nagy Géza, Pap-Váry Elemérné vagy Ilonka néni. S minél kisebb volt a gyerek, annál többet olvashatott az ő műveikből. Az igazsághoz tartozik, hogy ezek között is vannak kedves, a gyerekeknek akkor is tetsző versikék, mondókák. Nagyobb részükre azonban mégis az idealizáló jelző és az igazság elhomályosítása kifejezés illik. íme, egy közülük, mely éppen témánkhoz kapcsolódik: „Tanyasi iskolások A tanyasi gyermek másként él, mint a városi. Hajnalban kel. Az első napsugár már talpon találja. Édesatyjának segít a jószág körül. A csikót és a borjút ő fésüli, ő keféli, ő itatja. Azután kihajtja a tanyák között zöldellő mezőre. Mire megszólal a tanyasi iskola tetején az iskolába hívó harang, ő már dolgozott egy sort. A városi gyermek még csak ilyenkor fordul a baloldalára. Amíg a kisharang szól, megtörténik a fölváltás. Az idősebbek jönnek ki a 339