Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Reznák Erzsébet: Tanítók és iskolák Cegléd külterületén a Horthy-korszakban
igazgatás megfelelő bizottsága biztosította, a beiskolázás, a mulasztók büntetése szintén a városi hatóságra tartozott. 29 A tanfelügyelőség az oktató-nevelő munkát irányította, a (tanítók és az igazgató munkáját ellenőrizte, továbbképzésükről gondoskodott. Cegléd elemi iskolái Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye kecskeméti tanfelügyelősége körzetébe tartoztak, melynek élén a kir. tanfelügyelő állt. A legfőbb hatóság a Vallás- és Közokitatásügyi Minisztérium volt, annak is VI. osztálya foglalkozott az elemi iskolák építésével, a tanítók kinevezésével, fizetésével, elhelyezkedésével. A miniszterek közül Klebelsberg Kunó (1922—1931) és Hóman Bálint (1931—1942) neve emelkedik ki. A 18 külterületi iskola élén egy igazgató állt: 1933-ig Csűrös Antal, 1933tól 1948-ig pedig Géczi János. A tanyasi tanító tehát állami alkalmazott volt, fizetését is az államtól kapta, szolgálati éveinek száma, beosztása alapján helyettes, segéd vagy rendes, később próbaszolgálatos vagy ikatonahelyettesi és még számtalan kategóriába tartozhatott. Munkába állásakor esküt, illetve fogadalmat kellett tennie, melynek szövege így hangzott: „Én xy ünnepélyesen esküszöm (fogadom) a mindentudó és mindenható Istenre, hogy Magyarországhoz, annak alkotmányához és Magyarország kormányzójához tántoríthatatlan és rendületlen hűséggel viseltetem. Magyarország törvényeit és törvényes szokásait megtartom, az alkotmányos kormánynak és hatóságainak rendeleteit, valamint a tanítói tisztemmel járó kötelességeket mindenkor lelkiismeretesen és pontosan teljesítem és a gondjaimra bízott ifjúságot a magyar haza szeretetében és valláserkölcsös szellemben fogom nevelni." Az okleveles tanítót — mint minden diplomás embert — a „tekintetes" cím illette meg, az igazgatónak a „nagyságos", a tanfelügyelőnek már „méltóságos" titulus járt. A címekre, rangokra és egyéb idejét múllt formaságokra túl sokat adó Horthy-rendszer ezzel is kifejezte véleményét a tanító hovatartozásáról. Szólni kell még néhány szót a két háború közötti időszak iskolaírendszeréről, melyet leggyakrabban az antidemokratikus jelzővel illetnek a szakemberek. Ennek a hálózatnak bevallottan az volt a célja, hogy alkalmazkodjék a „különböző fokú kulturális igényekhez", kielégítse a 15 éves korukig „magasabb műveltségre nem törekvő" gyermekek igényeit. 30 Sokat olvashatunk, hallhatunk olyan emberekről — az anyaggyűjtés során nekem is számtalan ilyet meséltek el —, akik tehetségük, rátermettségük ellenére sem tanulhattak tovább, vagy csak a legnagyobb nehézségek, 'mérhetetlen anyagi áldozatok árán tehettek szert „magasabb műveltség"-re. Arról azonban szó sem volt, hogy egyes néprétegeket eleve eltiltottak volna a tanulástól. Az alapvető hiiba a gazdasági-társadalmi-politikai rendszerben volt, mely az egyenlőtlen anyagi, életmódbeli, települéisbeli feltételek megtartása révén az „alsóbb néposztályok" számára szinte lehetetlenné tette a magasabb szintű iskolák elvégzésiét — a társadalmi fölemelkedést. 31 V. „Épen nekünk magyaroknak nem szabad megengednünk, hogy kultúránk összezsugorodjék. Hiszen jogcímünket hazánk területi épségének helyreállítására is kiváló képen arra alapítjuk, hogy mi magasabb és értékesebb kultúrát 338
