Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Reznák Erzsébet: Tanítók és iskolák Cegléd külterületén a Horthy-korszakban

REZNÁK ERZSÉBET (Kossuth Múzeum, Cegléd): TANÍTOK ÉS ISKOLÁK CEGLÉD KÜLTERÜLETÉN A HORTHY-KORSZAKBAN I. Ünnepi beszédekben a „Nemzet napszámosa"-iként emlegették és ez az elnevezés pontosan jellemezte a tanító helyzetét: nehéz szolgálat — csekély ellenszolgáltatásért. Munkaadó „gazdája" nem sokait törődött vele, sokszor sorsára hagyta. De hosszú ideig a közvélemény sem méltányolta fáradozását, nem értékelte sokra a tanítói hivatást. „Szörnyű, eltaposott, szellemi pániasoirban"

1 élt a tanítóság — irta róluk egy kortárs 1935-ben —, mély elhagyatottságáíban csak magára vagy a vele hasonló sorban élő parasztságra számíthatott. Az I. világháború utáni változások az ő sorsukra is ráirányították a kormányzat figyelmét: új iskolák, új tantermek épülitek, új tanterv jieXent meg, megújították az oktatásügy szerkezetét — éhhez pedig a tanítók helyzetén is változtatni kellett. A tanítók között különleges helyzetben voltak a tanyasi tanítók. 8—10 km-re a várostól, sokszor távol minden lakott területtől élték le életüket és még örülhettek, hogy egyáltalán álláshoz jutottak. Panasz nélkül, emberi alázattal, türelmesen dolgozták, pedig feladatuk nem volt csekély; írni, olvasni, számolni tanították a cselédek és napszámosok gyerekeit, akiknek a legtöbbször az elemi népiskola volt az első és utolsó lehetőség az intézményes tanulásra — és akiknek felnőtt korukban is a tanyasi iskola jelentette a művelődést, szórakozást, a kapcsolatot a külvilággal. „A nemzet napszámosának mondják, ide több ennél is: a nemzet mindenese"

2 — ez volt a tanyasi tanító. Nemzedékek egész sorát nevelte és tanította, amiért mai társadalmunk is köszönettel tartozik néki. II. Köztudott, hogy az Alföldön a nagy haltárú tanyás mezővárosok egész sora épült és virágzott, virágkoruk a két világháború közötti időszakra esejtit. A tanyarendszer minden irányítás nélkül, a városok földbirtok-poMtikája következtében alakult ki, hosszú évszázadok során. A várostól távol eső területeken a gazda csak úgy intézhette „gazdaságbelii dolgát", ha legalább a komoly munkák idején kinn tartózkodott. Kapcsolatát azonban a várossal nem szakította meg: az év nagy részét továbbra is ottani házában töltötte, ott járt iskolába a gyereke, ott élt a családja. A tanyára csak az állattenyésztés, a földművelés, szőlőművelés irányítása miatt volt szüksége. „Nincs Magyarországon mezőgaz331