Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Reznák Erzsébet: Tanítók és iskolák Cegléd külterületén a Horthy-korszakban

dasági kultúra, polgárosodási igény és kulturális szintemelkedés, amely különb lenne a mezővárosokénál''

3 — dicsérte őket Erdei Ferenc. A gazdasági körülmények, a feltételek megváltozása (parcellázások, haszonbér-szerződések) a tanyáknak más fajtáját is létrehozták: törpebirtokosok, bérlők, cselédek költöztek ki a tanyákra. Ők már valóban kitelepedtek, megszűnt városi lakásuk, már csak piackor vagy bevásárláskor mentek „haza", így lettek ezek a tanyák „önálló és örökös" lakóhelyek és munkahelyek egyszerre. S ettől kezdve — e század 20-as, 30-as éveitől — kerültek hátrányos helyzetbe a tanyán élők. Nem véletlen, hogy ezekben az években szaporodtak el azok a szociográfiai kutatások és publicisztikai írások (Czettler Jenő, Erdei Ferenc, Féja Géza, Kovács Imre és mások), melyek a tanyán élő emberek iszonyú elmaradottságára hívták föl a közfigyelmet, terveket dolgoztak ki a helyzet javítására, sürgős és hathatós változtatásokat követeltek. Mert az év nagy részében járhatatlan, nyakig sáros vagy homokos utak, az irdatlan távolságok, az ellátási nehézségek, a minimális egészségügyi feltételek hiánya, a magányosság, az embertelenül nehéz munkát végző felnőtték, a korán dologra fogott, mezítlábas gyerekek, az oktatás szinte legyőzhetetlen akadályai: ezek is a tanyát jelentették a Horthy-korszakban. Helyes és átgondolt településfejlesztéssel lehetett volna ezeken segíteni — a helyzet azonban hosszú ideig változatlan maradt. A tanyás mezővárosok között Cegléd előkelő helyet foglalt el: 49 983 khnyi területéből csupán 2044 kh esett a város belterületére.

4 A statisztikák pedig a külterület gyors benépesüléséről tanúskodnak:

5 Összes népesség Belterület Külterület 3 663 8 561 10 317 11892 12 928 A lakosság gyarapodásának okát talán a mezőgazdaság válságba jutásában kell keresnünk: a gazdáknak célszerűbb volt földjüket bérbe adni, a város is jobbnak látta területének kiparcellázását. Ezért lettek a tanyáknak örökös lakói: a béresek, cselédek, kapások, kertészek, haszonbérlők, törpebirtokosok.

6 Az egyes külterületek között azonban lényeges különbségek voltak: 1. A lakosság számában: 1930-ban a négy kerület közül a legnépesebb a XI. volt, 4664 lakossal, a másik három ettől erősen lemaradva következett: XII. 2736, a XIV. 2492 és a XIII. 2000 lakossal. Érdekes viszont, hogy a legsűrűbben lakott határrész mégis a XII. kerületben volt: 1297-en laktak a nyomási tanyákon. Még egy ezren fölüli határrész volt: a XI. kerületi Öregszőlők 1174 emberrel.

7 2. A lakosság összetételében: Az Öregszőlők, a Kámán, az Irtvány szőlős vidék volt, állandó lakosai a szőlőművelésből élő kapások voltak. Nyáron azonban jelentősen megnőtt az itt-tartózkodók száma: kedvelt kiránduló- és nyaralóhelye volt ez a környék a városbeli tisztviselőknek, tanároknak, szőlősgazdáknak, akik családjukkal együtt az egész nyarat szívesen eltöltötték az itt épült „nyári lak"-ban. A Nyomás nevű részen vagy a Kappanhalmon 3—4—5 holdas törpebirto1900 30106 26 443 1910 33 318 24 757 1920 36 929 26 572 1930 37 413 25 521 1935 37 863 24 935 332