Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt

amikor is a protestáns egyházak visszanyerték autonómiájukat, s ennek hatására azonnal megszüntették a nyolcosztályos gimnáziumot, s visszatértek Nagykőrösön a lyceális rendszerre, Ihat alsó és két bölcsészeti, majd 1861 nyarától, három bölcsészeti osztállyal. A változtatások hátterében olyan fontos momentumok is meghúzódtak, mint az osztálytanári rendszer visszaállítása az alsó osztályokban a gimnáziumi szaktanári renddel szemben. Az indoklás ezzel kapcsolatban az volt, hogy így hatékonyabb a nevelés, amiből következik, hogy az Entwurfot nevelésén enesnek tekintették.

112 Bizonyos azonban, hogy az elvi és megalapozatlan kifogás mellett a protestáns hagyományokhoz való ragaszkodás munkált a szervezőkben. Komoly és feltétlenül megemlítendő változás, hogy ismét megnyílt az időközben elsorvadt tanítóképző intézet, mégpedig az 1855—56-os tanévben. Röviden áttekintve az előzőekben az iskolai élet hátterét, sorra kell vennünk a diákéletmódot közvetlenül is meghatározó tényezőkét. Magának a nevelésnek az irányítója minden kétséget kizáróan Szigeti Warga János igazgató volt,

113 aki a nyilvánosság elnyerésének évében leszögezte, hogy az iskolában ,,a valláserkölcsiség a tudományos képzettséggel köttessék össze; az iskolai nevelés az életre neveléssel súlyegyenben legyen, az iskola és az élet egymással kiengesztelődjenek".

114 Az 1855-i tanévnyitón ugyanez az igazgató „először intette az ifjúságot a szorgalmas tanulásra .. ., másodszor intette az ifjúságot kész engedelmességre. Itt különösen kiemelte azt, miszerinit a tanulóifjúságnak az előző időkből az engedelmességről és szabadságról álfogalma van. A tanulóifjú nevelés alatt áll: tehát ő engedelmeskedni tartozik, nem pedig a szabadság álfogalmában képzelegni."

115 S Szigeti Warga János élete utolsó művében, 1873-ban, kijelentette, hogy „azt tartom, hogy a tanár az iskolában nemcsak maga a módszertan, miként rendesen mondani szokták, hanem ő maga a tantárgy, maga a tanrend, maga a fegyelemtan, sőt maga az egész iskola".

116 Ezek az elvek, noha az utolsó önmagában véve kifogástalan, végtelen távol vannak a diákok önkormányzati rendszerét kialakító és fenntartó eszméktől. Ezek az elvek még csak a lehetőségét sem csillantják meg a protestantizmus elveivel való azonosulást elősegítő diákéletnek. Nem egy harc, a feltörekvő polgárság harca szabja meg itt a lehetőségeket és a követelményeket, hanem a már erősen polgárosodó társadalom, másként fogalmazva: a megvalósult hatalom nyilatkozik meg. S a cél éppen az azonosulás ezzel a hatalommal, a megfelelés a társadalom igényeinek, s a közvetítő eszköz a tanár, aki a szükségesnek megfelelően részesedik a hátalomból. Ennek megfelelően jóval távolabb is áll a diákoktól, mint a hőskor rektorai, vagy a későbbi évek praeceptorokra támaszkodó rektorai és professzorai. A keret, vagyis az iskola látszólag mégis változatlanul megvan. Csakhogy ez az iskola immáron intézmény, nem coetus, nem közösség. Emlékeztetnünk kell arra, hogy az első évszázadokban a világnak jószerével nem is volt iskolafogalma, bár beszélt iskoláról. Az anyagi támogatás azonban mindig a schölamesternek, a deákoknak, mendikánsoknak szólt. Vagyis egy közösség éppen megjelenő tagjainak. A mainak megfelelő intézményi iskolafogalom alighanem éppen a most vizsgált időszakban alakult ki. A diák ebben az intézményben már nem az isteni kiválasztás, a vallási determinizmus alapján számára kijelölt hősi utat járja, hanem azt, amit a társadalom a saját érdekében mint lehetőséget megteremtett számára, s amelynek választása a saját (vagy szülei) szabad elhatározásán múlik. Az ifjúság téves szabadságfogalmának emlegetése nyilvánvaló utalás a szabadságharcra, de csak részben az, hiszen Szigeti Warga János 1848-ban az első 316