Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt

egyetemes -tanító-gyűlés

117 alelnökeként a felszabaduló szellem munkása volt és igazgatóként, pontosan ezekben az években, némáiképp lázadó szellemnek bizonyult. Például a Helytartótanácsnak is panaszkodott arról, hogy a cs. k. iskolaf elügyelő к túl sokat követelnek németből az érettségin.

118 Még érdekesebb, hogy 1858-ban a lehetséges két hivatalos nyelv, a latin és a német, közül teljes természetességgel és nyilvánvaló tiltakozásul választották a tanárok még jegyzőkönyv vezetésre is a latint Szigeti Warga 'igazgatósága alatt.

119 Mindezek alapján fel kell tételeznünk, hogy a tanárok hivatalos és magánjellegű megnyilatkozásai között lényeges különbségek lehettek, s ez nem ikerülhette el a diákok figyelmét sem. Ez a kétarcúság bizonyosan kedvezőtlenül hatott a diákság szellemére, s következésképpen életmódjára is, csakhogy ezt utólag megragadni lehetetlen. Kézenfekvő, hogy az előző gondolatmenet után az ifjúság magatartásának alakulását vegyük szemügyre. A fennmaradt levelek közt meglehetősen sok szól fegyelmi ügyről, ám ebből nem szabad arra következtetnünk, hogy ezek száma valóságosan is több lett volna, mint a szabadságharc előtti évszázadokban. ÁDÁM Gerzson kéziratgyűjtemény ében nagyon sok régi kicsapott diákról olvashatunk. Tudjuk azt is, hogy a város tanácsa, szó szerint „választott polgárai" 1828-ban már arról panaszkodtak, hogy „hogyne volnának a mi ifjaink vallástalanok, erkölcstelenek, a midőn a hétnek tanulására rendelt több napjain, óráin mindig tsak világi tudományokat tanulnak".

120 S bizonyos az is, hogy a törvények nem büntették volna olyan szigorúan a kilengéseket, ha azok nem fordultak volna elő. Mégis érdekesek az újabb kor fegyelmi ügyei. Különösen azok, melyek mögött csoportos és az iskola ellen irányuló megmozdulás húzódik meg. Ezek ugyanis, minthogy a múltban hasonlók mindig fölbukkantak, az önkormányzati kor szellemét idézik. Ilyen eset volt Nagykőrösön 1866-ban, amikor 10 diák nem jelent meg az érettségin, mert azt nem a megadott időpontban tartatták.

121 Térjünk azonban vissza korszakunk elejére. Az iskolaválasztmány jelentése az 1851—52-es tanévről arról tudósít, hogy „iskolai ifjúságunk között főleg két hiba volt elharapózva: egyik a tanórák gyakori mulasztása, melyre vonatkozik az év folyamán alkalmazoitt büntetések legeslegnagyobb része, 's mely ezután is folytatandó minél nagyobb szigorral lesz kivívandó, másik a rombolási szellem, mire év folyamán szintén számos sajnos eset mutatkozott, miknek szerzői nagyrészt azért sem voltak kipuhatolhatok, inert osztáilyszobákban, ajtókon, padokon, kemencéken satöbbi már előbbi évekből is sok rombolás, faragás firkálás s t. efféle jött át, mire nézve a választmány véleménye szerint ezen sajnos hiba megszüntetésére jobb mód nem lehetne, mint mindent kijavíttatni..." A jelentés úgy véli, hogy az említett hibák az átszervezés következményei, s megszűnésük föltétlenül várható, mert „ .. . nagyobb szerű kihágások, korhelykedés, rossztársaságok s az ifjúság egyéb mételyei eddig sem mutatkoztak, míg a rend, kötelességteljesítés, szorgalom és fegyeimesség napról napra erősödőnek mondható".

122 Érdekes, hogy nagyobb mérvű dorbézolásról valóban csak a korszakunk utáni első esztendőből, 1868-ból van adatunk.

123 Korábban valószínűleg kevésbé gyakori fegyelmezetlenségről tudósít Hegedűs Ferenc városi fenyítő bíró 1863. július 7-én kelt levele, mely szerint a diákok szokása, hogy hitelbe ruhát készíttetnek magúknak a város iparosaival, s tartozásukat ki nem fizetvén, az iskolaév végén távoznak Nagykőrösről. Az iparosok emiatt — írja a bíró —, némely esetben tettleg is báritalmaz317