Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt
ladó szellemű Ratio Educationis elutasítását, de az sem vitatható, hogy ez a magatartás elősegítette az életmód és az oktatási anyag megmerevedését, és segítette az 1837nből idézett nagykőrösi gondolatok megszületését. Nem hozott előrelépést az 1807-ben Debrecenben kiadotft (református) Ratio institutionis sem. 84 Voltaképpen az elvesztett vagy el nem nyert éden helyébe a protestáns iskolák egyetlen új értéket tudtak állítani, nevezetesen a magyar nyelv oktatását, illetve a magyar nyelvű oktatást. Ennek fontosságát hangsúlyozza a már idézett inspektor, Bakos Ambrus is. 85 Egyébként a magyar tannyelvűség bevezetése Nagykőrösön 1808-ra esett, 86 s ezzel az intézmény megelőzte debreceni anyaiskoláját is, ahol erre csak 1833-ban került sor. 87 A természettudományok oktatására pedig 1833-ban szánták rá magukat a 'nagykőrösiek, amikor meghívták tanárnak Szigeti Warga Jánost. 88 Azt láthatjuk tehát, hogy a korszellemmel való lépéstartás igénye a múlt század elején megmutatkozott ugyan az oktatás nyelve és a tananyag korszerűsítése terén, de e modernizáció végrehajtása után, vagyis 1837-ben az eszmék retrográdnak mutatkoztak a reformáció kezdeteihez viszonyítva. Ezek az előzőekben bemutatott eszmék valójában a meglevő keretek és a kialakult életmód megőrzésére, úgymond, korszerű igazolására szolgáltak. Nem tekinthető véletlennek, hogy valamivel korábban, vagyis 1833-ban Szigeti Warga János, olyan professzori székfoglaló beszédet tairtott, amelyben szó sem volt a reformációról, vagy a kálvinizmus éppen aktuális feladatairól, hanem amelyben Hegel filozófiáját igyekezett népszerűsíteni. 89 Ennek a ténynek a Berlint megjárt hegeliánus professzor szempontjából nézve megvoltak az egyéni okai, de hegeliánus előadása lehetett éppen a politikai érzéketlenség jele is. Ebben az esetben viszont azt keil nem véletlennek tartanunk, hogy székfoglalója, beszámítva nyelvének roppant nehézkességét is, egyáltalán nem aratott tetszést a nagykőrösi hallgatóság körében. 90 A tudós professzor azonban úgy látszik nem zavartatta magát, hanem felismerve a gyakorlati problémákat, egész életét a nevelésügy javításának szentelte, igazodván a székfoglalójában is meghatározott célhoz. Később, mint igazgató, igyekezett fenntartani a hagyományokat is, bár örökké készen volt az újításra. Ezért akart pedagógiái folyóiratot indítaná, ezért szervezte meg a tanítóképzőt, és ezért vett részt 1848-ban az első tanítói tanácskozványon. 91 Bizonyos az is, hogy az iskoláit nevelésközpontúvá akarta tenni s ebből következőleg szembeszállt a diákönkormányzattal is, aminek ekkor már legfeljebb hagyományai voltak. Erre vonatkozólag közvetlen adatunk nincsen, de feltűnő az a tény, hogy az iskola történetét megíró ÁDÁM Gerzson, aki imindig a hagyományok ímellett voíksoilt, történeti munkájában lényegesen hagyománytisztelőbb szövegváltozatát közölte az 1846-os iskolai törvényeknek, mint amilyen változatot saját maga feljegyzett 1846-^ban. így például az eredeti kéziratban az oktatói kar feladata a szépírásúalk kiválasztása, az 1896-os megjelenésű könyvében ugyanez a szenior dolga. A két szöveg hasonló értelemben több helyütt is különbözik. 92 Mindezzel nem azt akarjuk állítani, hogy Szigeti Warga János volt egyértelműen az, aki a valóság javára leszámolt a hagyományokkal, s az 1846-os törvényekben újat teremtett, hanem csupán azt, hogy ekkorra már a vallóság tette kérdésessé a hagyományok érvényét. A hagyományokat, természetesen, akkor sem lehetett — miiként utaltunk rá — rövid úton elintézni. Ebből következik, hogy a diákéletmódot alapjaiban azonosnak tekinthetjük 1693-tól, de facto 1848-ig, de jure pedig 1851—52-ig. Az ismétlések elkerülése végett csak utalunk sárra, hogy az életmódot viszonylag reálisan tükröző életrendről már volt szó az 1693^as törvények ürügyén. 312