Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

Ausztriából áruszállításokkal, 1769-ben öten a bécsi kereskedőtársaság tagjaival (cum Mercibus Viennensibus) álltak kapcsolatban.

143 Számukra a Káptalan, a piarista- és a domonkos atyák szívesen kölcsönöztek nagyobb összegeket, megfelelő kamat ellenében. Fizetésképtelenség előfordulása esetén áruikkal igyekeztek megelégíteni hitelezőiket, így 1764-ben a Paprika-féle házban lakó görögök.

144 Néhányuk hamarosan Vác legmódosabb polgárai közé tartoznak, azt is elérik, hogy a város befogadja őket egyenjogú lakosának. Szőlőt addig adósság fejében, zálogban szerezhettek, házat csak az 1780-as évektől vásárolhattak. 1783-ban a 13 görög kereskedő közül hét háztulajdonos.

145 Anyanyelvüket megtartották, de amellett gyorsan elsajátították nyelvünket is. Mancsuga Tamás sajátkezűleg, görögül írt végrendelete a váci levéltárban olvasható. A püspöki gazdasági számadások között váci görög kereskedők specifikációi alatt előbb görög, később latin betűkkel találjuk aláírásaikat, többször pecsétlenyomataikat is. Mancsuga Tamás pecsétlenyomata egyezik a szentendrei kereskedelmi társaság emblémájával, melyen a Mercur-kereszt és a horgony látható. Paprika Péter rác pecsétjén a horgony helyett szív van, akárcsak a kecskeméti görögökén. Mindkét szimbólum a közösséget jelképezi.

146 A XVIII. század utolsó évtizedeiben a váci görögök kapcsolata szorosabbra fonódott a szentendrei szerbekkel. 1770-ben Tolóján Tamás görög kereskedő kalmár rác legénye Jovanovics Jakab. Ettől az időtől kezdve 18 olyan családnév található a váci görögök között, mely szerb eredetre mutat : Bratovics, Damianovics, Rudkovits, Adamovits, Petrovits, Velkovits, Czvianovits, Popovits stib. 147 A Helytartótanács 1772-től (megkövetelte honosításukat, különben nálunk kereskedelmi szabadságot nem gyakorolhattak. Ekkor 'költöznek üde azok is, akik ragaszkodtak jobb megélhetésükhöz.

148 Letelepedésük végső határidejét 1774. év végében állapították meg. A hazánkba bevándorolt görög kereskedőket végleges döntés elé állították: kihozzák-e családjukat, vagy maguk is visszaköltöznek az ottoman birodalomba. Akik az előbbi mellett döntöttek, azokat a külső körülmények is erre (kényszerítették. Nemegy görög lakóhelyén török tőkésektől vett fel kölcsönt üzleti vállalkozása megindításakor, s hazánkba áttelepülve, adóssága megfizetése alól kibújt. Ha nem maradt hozzátartozója otthon, adósságát a török, a többi hazánkban tartózkodó görög ott élő családjára vetette ki adó formájában. Kojoka Pap Tamás testvére, János már közel >két évtizede él Vácon, de felesége és férjezett lánya még mindig Szipiskán lakik. A vő, Popovics András pesti kereskedő. Pap János 1767-iben elhatározza, hogy kihozza őket a „súlyos török rabságból". Neki ugyan nem volt adóssága török creditornál, de feleségére is súlyos adót vetettek ki. Ekkor dönt Pap János. Érintkezésbe lép a háromnegyed esztendeig itt tartózkodó Constantin Peszkár moszkopolii mészárossal, üzlettársának, Peszkár Halász Györgynek testvérével. A kiszabadítás fáradságáért annyit igér neki fizetni, amennyit más kereskedő hasonló szolgálatért megad, aki kihozza hozzátartozóját Törökországból. Ezenkívül ígéri, hogy Fejér megyében egy pusztát bérel neki, vesz 2000 juhot és 100 fejős tehenet, ő csak kamatját fizeti a kölcsönnek. Így jobb 'megélhetést biztosít számára, müntha Törökhonban maradna. A pusztát odautazva megmutatta Peszkárnak. Közben Pap János feleségét és lányát Szipiskán fél esztendőre az adósok börtönébe csukták, mivel nem fizették meg a rájuk kivetett 360 Rft. értékű adót. Peszkár Constantin ekkor „sokszori utánok való járással" kezességet vál29