Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

lal értük Szipiskán, s két részletben lefizette az adószedőktől követelt összeget, majd Pap János feleségét és leányát minden jószágukkal Moskopolba szállította. Pap János értesült övéinek az áristomból történő kiszabadulásáról és Peszkár kezességéről. Megírta neki: „Ha élve maradunk és szemtül szembe leszünk, köszönettel leszek." A szipiskai bíró, Gendel Tamás parancsára török adószedők utánuk mentek Moskopolba, s addig nem távoztak, amíg Peszkár le nem fizetett még 10 ezer török pénz adót, különben visszavitték volna őket ár ist ómba. Moskopolban tartózkodnak fél esztendeig. Közben Peszkár is felkészül családjával a szökésre. Egy éjszaka Ocserdába menekülnek, de itt sem élhettek biztonságban. A törökök a szökött asszonyok után nyomoztak, vissza akarták vinni őket. Tizenhat napig leselkedtek reájuk. Peszkár ekkor elrejti őket egy török basa kúriájában. „Ha akkor őt is a törökök elfogják, vagy felakasztják, vagy pedig a török szokás szerint agyonverik. Pap János felesége sem maradt volna büntetlen, leánya pedig „'minthogy arra való személy volt, amint másokkal az ilyen állapot történt, a pogány töröknek feleségül adattatott volna" — ez a véleménye a helyzetet mérlegelő egyik későbbi görög tanúnak. Pap János 1768. február 15-én kelt újabb levelében arra kéri Peszkárt, hogy Szent György nap előtt meginduljanak Ocserdából. Jobb lenne, ha tengeren jönnének fel Triesztbe, de ő döntse el, megvizsgálva jobban a dolgot. A nándorfehérvári utat nem tanácsolja, „mivel oly bajban ne essenek, mind mások estek". Triesztbe érkezve értesítse őket, egyikük értük megy, költségre valót visz. Megnyugtatja, ne aggódjon, hogyan fog itt élni, hanem az úton legyen vigyázassál és gonddal, jó igyekezettel és minél hamarabb meginduljanak onnét és jól vigyázzanak, „hogy észre ne vegyék, hogy felgyünni akarnak". Peszkár a tanács szerint óvatosan elmegy Triesztbe a tengeri út előkészítésére. A tengerparton talál egy gályát. Fuvarosokat fogad, hogy azok Pap János feleségét, leányát és bagázsiájukat a tengerhez Vigyék. Közben megtudja, a gálya török tulajdonosé, ezért, attól tartva, hogy rabul esnének, nem merészeltek elindulni, a fuvarosokat azonban meg kellett fizetni. A későbbi tanúvallomásokból mozaikszerűen összeálló eseményeket rekonstruálva megtudjuk, hogy Peszkár az ocserdai úton találkozott Peleky Theodor váci kereskedővel, aki Karavella városból magával hozta feleségét is. Peszkár ígér neki száz aranyat, ha Pap János feleségét és lányát is magával viszi. A fuvarosokkal is megalkudott külön 100 forintban. Ettől kezdve útjuk szerencsés, megérkeznek Pancsovára, ott contumatioban letöltötték a vesztegzár időt. Pap János ápr. 28-án írt levelében kéri, mennél hamarabb feljöjjenek, mivel a pusztára 100 arany eiőpénzt adott, hogy esztendőre kezükhöz vegyék, mivel mások is akarták. Mennél hamarabb igyekezzenek feljönni az asszonyokkal minden hátramaradás nélkül" . .., hogy kárt ne valljunk, mivel oda vész az élő pénzünk, azonkívül az egész esztendőig való árendát is elvesztyük minden bizonnyal, mivel Contractust is csináltunk, hogy aki megmásolná 150 aranyakat fog fizetni". Pap János nem meri feltárni a valót, ti., hogy közben anyagi csődbe jutott. A kölcsönzők lefoglalták áruját. így mikor Peszkár szintén megérkezik Vácra, hatodmagával családostul, Pap nem teljesíti ígéretét. Pelekynek nem adta meg a 100 aranyat, csak a fuvarosokat fizette ki. Peszkár nem kapott sem pusztát, sem juhokat, még kiadásait sem térítette meg Pap János, kénytelen Vácról Fehérvárra költözni, de ott sem volt senki kezese, így semmivel sem kereskedhetett. Pörbefogja Pap Jánost, 9904 Ft 30