Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt

nagykőrösi iskolában is természetesen — a törvények tanúsága szerint — a szenior volt.

60 Egyrészt valóságosan ő volt a rektor partnere az ügyek intézésében, másrészt hallatlan nagy önállósággal és hatalommal rendelkezett főként gazdasági ügyekben és a diákélet szervezésében. A rektor a célok elérésének szellemi irányítója volt, a szenior feladata lett megvalósítani ugyanezt a gyakorlatban, meghajolva a szellemi irányítás felsőbbrendűsége előtt. (Ám természetesen a rektornak is voltak immáron szétválaszthatatlanul egybefont szellemi és gyakorlati irányítói az egyháztanács és a lelkész személyében, s ezért a szellemi irányításban valójában kevesebb autonómiát élvezett, minit a szenior a maga munkakörében.)

61 A szenior, természetesen megosztva a munkát, gyakorlatilag mindenbe beleszólt, s pont ebben rejlik tisztének jelentősége az életmód szempontjából, hogy tudniillik az ő dolgába senki nem avatkozhatott a diákok közül.

62 Felmerül a kérdés, hogy az egészében demokratikus diákszervezet ezúttal és más tisztségviselők jogainak meghatározásakor nem ásta-e alá ezt a demokráciát. Ügy véljük, hogy nem, mert a szenior mindenekfölött való kötelessége a közösség szolgálata volt, s ha ez ellen vétett, igen szigorú büntetést nyert, s ugyanez érvényes a többi tisztségviselőre is. A demokratikus szellemhez való ragaszkodásnak számos bizonyítéka van. Például az, hogy a közösség védte magát

63 a feudális külvilággal szemben nemcsak kapuőrzéssel, hanem a kifelé való megnyilatkozások tiltásával is.

64 A szenior gondoskodott arról is, hogy a különböző életkorú és rangú diákok között olyan szokások, melyek az eleve hátrányosabb helyzetűt a tanulási esélyegyenlőségtől megfosztják, ki ne alakulhassanak. Az ifjabbak az idősebbekkel „nem mint szolgák, hanem mint szolgatársak lakozzanak", mondja ki az 1693-as törvény.

65 A demokráciát nem a széniori stb. hatalom tette kérdésessé, hanem a legtöbb külső beavatkozás, például a közeli Kecskeméten a lelkészgyermekek ingyenes oktatásának elrendelése.

66 A szenior közvetlen segítője a contrascriba volt a demokratikus intézmény irányításában. Tiszte szerint valójában a szenior helyettese volt. Kettőjük alárendeltje volt az oeconomus, tulaj dohképpen háznagyféle, aki ÁDÁM G.—JOÓ í. szerint a szó szoros értelmében nem volt a coetus tisztviselője, hanem az előbbi vezetők „rendeleteinek végrehajtó közege volt. Éppen ennélfogva nem is volt ez kitüntetés, mint inkább terhes és fáradságos szolgálat, mondhatnók büntetés, a mit bizonyít az a körülmény is, mely szerint az 1793-iki törvények kifejezetten büntetés gyanánt említik az oeconomusságnak 14 napon át teljesítését. . . úgy áll előttünk a régi oeconomus, mint egy valóságos iskolai rendőr, ski szolgálati ideje alatt kezében korbáccsal őrködik az iskola belső rendje és tisztasága fölött."

67 Az oeconomusság lényege azonban nem a büntetés volt, hiszen a diákok normális körülmények között hetenként váltották egymást ebben a munkaikörben, hanem az, hogy az oeconomusi feladatok ellátása közben elsajátítsák a közösség strukturált rendjét, a tevékenységek és lehetőségek hierarchiáját, magát az ideálisnak képzelt, és eszmeileg a protestantizmusban megalapozott életmódot. Az oeconomusnak át kellett élnie a hierarchikus rendszerbe szervezett tevékenységsitruktúrákait, hogy közeledjen azok bizonyos autonómiával való elfogadásához, ami viszont az egész iskolai nevelés célja volt. Más célja nem is lehetett, hiszen ez egyet jelentett első lépcsőben a diák életmód, második lépcsőben a protestáns élet elfogadásával. (Hasonló feladatuk volt a szobafőnököknek.) A soros főzetés fennmaradásáig (1833-ig) fontos tisztség voljt a coquusé, vagyis a szakácsé. Ö intézkedett arról, hogy a szegény diákoknak főző, s ezt 308