Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt

vagyis a már akkor amúgy is felbomlóban levő coetusrendszer, általában véve tehát a diákönkormányzat megszűntét. Mit sem változtat ezen az a körülmény, hogy azok a diákok, akik közönséges tanítók is voltak, még bent laktak az épületben 1848-ig.

52 A legszembeszökőbb változás tehát az iskolád tisztségek számának csökkenése és tartalmának módosulása. Ekkor már csak „iskolanagy", „ellenőr", „iskolarendőr" (valószínűleg felinőtt), „szolgák felügyelője" (az iskolaigazgató), „(ének)karelnök" és „nyilvános tanítók" vannak az iskolában tisztségviselőként, s az elszámolások rendjéből, az ellenőrzés módjából világosan kiderül, hogy a közösség tényleges és gyakorlati irányítása, néhány régi forma fenntartása mellett lényegében az igazgató kezében van.

53 A korábbi években, vagyis a most tárgyalt, s 1693-ban kezdődő időszakban a protestáns kollégiumi típusú iskola rendje teljes volt a nagykőrösi iskolában. A különbség a debreceni stb. kollégiumokkal szemben, hogy a nagykőrösi, minden ilyen irányú törekvés dacára, sosem vált kollégiummá. Tagolódása pl. 1792-ben 1. Elemi iskola (sexta classis), 2. A tulajdonképpeni latin iskola quinta, quarta, tertia és syntaxis classisokkal, 3. Príma, vagy a tógátus diákok ciassisa, voltaképpen akadémiai előkészítő tanfolyam.

54 Később grammatikai és humanitatis tagozatok működnék (1828-ban), s közben 1808-tól megteremtik a szintén felsőbb iskolákra előkészítő, de tartalmában lényegében nem ismert enciklopédikus kurzust. Erről azonban feltételezhető, hogy időnként pótolta is a debreceni kollégiumi tanulást.

55 A magasabb rangra törekvés 1832-ben, mint a líceumi státusért folyó harc mutatkozott meg. Korszakunk pedig a főgimnáziumi rangért és a nyilvánosságért indított küzdelemmel fejeződik be.

56 Nem mond ellent a kollégiumai iskolákkal szembeni alacsonyabb rangnak (vagyis az iskola partikula voltának), hogy a múlt századi emlékezők a múltról és saját korukról szólva is főiskoláról beszéltek Nagykőrössel kapcsolatban, hiszen ez pusztán szóhasználati kérdés (főgimnázium = főiskola), másrészt jogos is ez a szóhasználat, mert elvileg egészen korszakunk végéig felvállalta ez az iskola az akadémiai kurzusok bizonyos alsóbb szintű feladatait is. Nem volt túlzás tehát 1854-ben így írni a régi iskoláról: „A theológus és philosophus hallgatók, kiknek száma régibb időkben is sokszor negyvenet haladta, a hívek vegyes adakozásaiból közös asztalon éltek, s egy épületben laktak."

57 Mindebből következik, hogy valóban beszélhetünk a kollégiumi típusú teljes iskolákéhoz hasonló coetusról, diáktársadalomról Nagykőrösön. Bizonyság erre, hogy a törvények is lényegében azonosak, s céljuk éppen ennek a diáktársadalomnak a fenntartása és elkülönítése volt. S ebből a szempontból, mint már rámutattunk, az erkölcsi törvények csak kevéssé érdekesek, hiszen nem a diákéletmódot, hanem a protestáns életmódot szabályozták, s a coetusra azért vonatkoztak, mert a protestantizmus kereteibe illeszkedett ez is, s mert az erkölcs az iskolának mintegy a tananyaga volt.

58 Vagyis a diáknak saját mivoltában elkülönülnie, de hitében és erkölcsében azonosulnia kellett a protestáns világgal. Mindezek ellenében illette a diákot tisztelet és elismerés, továbbá a jog az önkormányzati rendre. A tisztelet és elismerés jele volt, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület szokásai szerint 1725-ig a nagyobb diákoknak is részt kellett vagy lehetett venniük a zsinatokon „részszerént, hogy ott tanuljanak és tapasztaljanak, részszerént, hogy módjok legyen talentumokat az újj Papok megvisgáiása alkalmával ki mutatni".

59 Ezt a lehetőséget nemcsak a tudás, a megkülönböztetett helyzet teremtette meg, hanem a nagyobb diák mögött álló közéleti gyakorlat is, melyet a coetus tagjaként szerzett meg. Ennek az autonóm közéletinek a legfőbb tisztségviselője a 307