Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt

előbb találtuk meg, mégpedig a t örvény alkotóknak a Bibliára való hivatkozásában. Minthogy azonban a protestáns hitélet lényege is a szentírás követése, a hitben élőnek föltétlenül bizonyos autonómiával kellett követnie az iskolai törvényeket, vagyis a törvényekből vallóban a viszonylagos autonómiával hierarchikus rendszerbe szervezett tevékenységstruktúrákra, és szükségképpen az életmódra következtethetünk. Ez a probléma egyébként szorosan összefügg a szabad elhatározás tanának kérdésével, nevezetesen iázzál az elvvel, mely szerint az emberben nincs szabadság a jóra, mert az Isten által megkívánt jót „sem szabadon akarni, sem teljesíteni nem tudja", legfeljebb ha újjászületés által.

33 Az elvnek az első vizsgálója, a reformáció valamennyi elvével együtt, az a Szegedi Kis István volt, aki 1545—1548 táján Cegléden működött lelkipásztorként és tanítóként.

34 Sajnos arra vonatkozóan, hogy Szegedi járt volna a szomszédos Nagykőrösön, nincsen adatunk, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy Magyarországon az ő munkássága is ideológiai alapot adotjt az iskolai élethez, s közvetve vagy közvetlenül, de már a maga idejében ismert volt.

35 Mint az előzőekben már megállapítottuk, az életmód lényegi eleme volt az elkülönülés, a célja pedig, amire a tevékenységstruktúra szerveződött, a tanulás volt. Ezt a kettősséget természetesen minden kutató megállapította, ám az alapelv mindig az volt, hogy az erkölcsi életet szabályozó előírások, illetve a tanulást és hitéletet szolgáló rendszabályok alkotják a törvényekben elkülöníthető két részt.

36 Az eddigiekből már kiderült, hogy helyesebbnek látjuk á sitátusteremtés és célorientáció szerinti kettősséget számon tartani, s azt észrevenni, hogy az erkölcsi szabályozás a törvények mindkét felét szolgálta. Sőt, az erkölcsi szabályozás lényegileg szorosabban kapcsolódott a célrendszerhez, hiszen másképp nem lett volna elvárható ettől az újjászületés elérése, a protestáns életmód akarása és feltételemek teljesítése. A tanulással és a hitélettel szorosan összefüggő erkölcsi szabályozás, véleményünk szerint, meggyorsította azt a folyamatot, melynek során a „studia humanitatis" mint művelődési anyag tantárggyá szerveződhetett. Ennek taglalása azonban nem feladatunk.

37 Azt mindenesetre tényként kell elfogadnunk, hogy „A humanitás fogalma a protestáns és humanista értelmezésben gazdagabb, de egyszersmind elvontabb is lett, mint a deákműveltségben. De ez az iskola már elsősorban nem is gyakorlati litter átusokat, hanem olyan férfiakat akart nevelni, akik — Sziikszai Faforícius Balázs szavaival — a trójai falóból kilépve Magyar országszerte szolgálnak nagy dicsőséggel iskolákban és templomokban."

38 A gyakorlatiasságtól való eltérés, másként szólva a gyakorlati életre való nevelés hiánya nemcsak a státusértékeket preferáló és elkülönülő nevelésben fejeződik ki, hanem például az oktatási anyagban is. Jó példa erre, hogy a protestáns el/vekkel ellenkező, de a gyakorlatból nyilvánvalóan ismert kamatszámítást az 1577-ben kiadott számtankönyv, a Debreceni arithmetika nem tartalmazta.

39 Diákéletmód az iskolai törvények korában, 1693—1852-ig E másfél évszázad áttekintése rendkívüli feladatnak látszik, hiszen ez az a korszak, melynek törvényeit, ha ma már nem is eredetiben, de legalább irodalmi közlésekből jól ismerjük. Kifogásolható maga a cím is, hiszen, mint láttuk, a nagykőrösi iskolának már korábban is valtak törvényei, s ugyanígy később is. Az 1693 előtti időszak különválasztása kénytelenségből történt, de ész305